Kecskeköröm a Somló lábánál
Kecskekörmöt nem csak Tihanyban lehet gyűjteni, előfordul a Somló hegy lábánál is, homokos szántáson, panonniai rétegekben. Az ősszel beszántott mezőgazdasági táblákon nagy számban fordít ki az eke hófehér színű meszes vázakat.
Régen a Tihanyi-félszigeten a gyerekek árulták a túlpartról érkező utazóknak, egy kis zsebpénzt összegyűjtve ezzel. A Gödrös elnevezés innen ered, hiszen az akkor még homokos parton és partfalakban szabályos gödröket vájtak a gyűjtögető lurkók. Napjainkra alig akad már kecskeköröm Tihanyban. A Somló hegy lábánál szerencsére még van bőven.
A kecskeköröm (Congeria ungula caprea) nem más, mint a népi elnevezése a hajdanán, mint egy öt millió évvel ezelőtt, a pannóniai belső tóban élt kagylónak a lekopott maradványa.
E kagyló mai méreténél sokkal nagyobb volt, napjainkra a kemény háromszög alakú sarka maradt meg, amelyet egy kecskekörömhöz hasonlít.
További érdekesség, hogy más kagylók is előfordulnak e rétegekben, azonban Garay János: Rege a tihanyi visszhangról című verséből, az aranyszőrű kecskék legendája kapcsán, a kecskeköröm vált ismerté:
„…A bércz tüzet bocsátott,
Sziklája mind kigyúlt,
Három nap, három éj, mint
Itéletnapja dúlt.
A nyáj a Balatonba
Rohant, de benn veszett –
A tó maig kihányja
A kecskekörmöket…”