Megérkezett a gatyás ölyv
Tüskevár határában terül el a Kígyós nevű határszél, a fasorokkal tűzdelt mezőgazdasági terület közé több parlagföld ékelődik be. Immáron hét esztendeje minden évben itt telel egy gatyás ölyv (Buteo lagopus).
Sokszor járok erre, mert viszonylag érintetlen, vadak által is kedvelt területet lel az erre kiránduló. Madarunkat nem mindig veszem észre, igen jól el tud rejtőzni még ezen a sík placcon is. A napokban például mikor ráakadtam egy idős nyárfasoron dolmányos varjak árulták el, nagy hangzavarra szidalmazták az ölyvet.
Gyakran a réten vagy a környező szántók buckáin ücsörög, zsákmányára lesve. Nem meglepő ez a tulajdonsága, hiszen a kies, fátlan tundra lakója. Hazánkban szórványos téli vendég az Alföld rónaságain, a Dunántúlon ritkán találkozhatunk vele.
A nevét a tollas csüdjéről, azaz gatyájáról kapta, amely világos alapon sötét szárfoltokkal tarkított. A gyakoribb egerészölyvtől való elkülönítésben, sokat segít ennek a jellemzőnek a megfigyelése. Népi elnevezése a téli kánya vagy téli ölyv. Jellemző tulajdonsága, hogy képes a levegőben egy helyben lebegni, más néven szitálni a zsákmánykeresés közben.
Arra vonatkozóan, hogy hány példány telel hazánk területén, számszerű adatok nem állnak a rendelkezésre, a becslések szerint néhány százan lehetnek. Egyes években tömegesen jelenik meg nálunk, utolsó nagy beözönlése 1982-83 telén történt. Magyarországon a gyűrűzések tanúsága szerint Finnországból és Svédországból érkeznek egyedek.
Költőterületén a legfontosabb zsákmányállata a lemming, telelése során ezt hazánkban a mezei pocok váltja fel. Alkalmilag a dögre is rájár, főképp nagyobb hidegben.
Védelme érdekében, ha T alakú ülőfákat helyezünk ki olyan lucernatáblákon, ahol sok a mezei pocok, nemcsak a faj zsákmányolását segítjük elő, de a mezőgazdaság számára is hasznot hajtunk a tevékenységünkkel.
Magyarországon meglehetősen későn, 1971-ben került fel a védett madárfajok listájára. Természetvédelmi értéke 50 000 Ft.