Madárcsapatok a tarlón

A tél egyik legszebb látványa, élménye a táplálkozó vegyes pintycsapatok megfigyelése, fotózása.

Ezt mindig megelőzi a megfelelő táplálkozó hely fellelése. A lábon maradt napraforgótáblák, a még szántatlanul maradt földek, ahol aratás után még a zord téli napokon is bőven akad a kihullott napraforgószemekből. A helyeket a madarak hamar felfedezik és hideg napokon több százas, ezres csapatokban gyülekeznek a környék fáin és kihasználják a terített asztalt nyújtó táplálékbázist.

A fotón is látható kavalkádban tengelicek, zöldikék, kenderikék vannak a legnagyobb számban, egyes esztendőkben azonban a fenyőpintyek, korábbi nevén a téli pintyek is nagy számban vendégeskednek a Kárpát-medencében. Jó pár esztendeje Apácatorna határában háromezerre becsültük a fenyőpintyek számát, amely egy csapatban táplálkozott egy lábon maradt napraforgótáblán.

A pintycsapatokat szinte mindig követik a környező fák, bokrok tetején lesben üllő ragadozó madarak, legtöbbször a karvaly és a tundrák felől hazánkba látogató kis sólyom, korábbi nevén törpesólyom leselkedik rájuk és elragad egy-egy példányt a csapatból. Nem kell rájuk haragudni, hiszen ha csak ennyi kár esne a természetben minden jól működne.
A gazdálkodók is segíthetnek a zord téli napokon, ha a táblák bokorsorral övezett sarkain meghagynak kisebb sávokat a napraforgótáblákon, ezeket a nem learatott részeket hamar megtalálják a magevők. Közelükbe kerülni és fotózni őket nem könnyű feladat, hiszen gyakran felrepülnek. Viszont látványuk, mint egy színes kaleidoszkóp midig rabul ejt. Ha csak tehetem, felkeresem őket és egy fasor, bokorsor takarásából távcsővel figyelem őket.