Sasként vadászott, keselyűként táplálkozott az új-zélandi óriás sas

Az új-zélandi Christchurch-ben lévő Canterbury Múzeum adott hírt arról a kutatásról, amelyben az egykori ragadozó táplálkozását vizsgálta egy nemzetközi összetételű kutatócsoport. A Haas-féle sas (Hieraaetus moorei) a jelenleg élő legnagyobb sasnál, a hárpiánál mintegy másfélszer nagyobb volt, felmerült már az is, hogy vadászhatott emberekre is. „A legtöbb sas magánál kisebb zsákmányt ejt el, ám a Haast-féle sas a moákra vadászott, ezek pedig nála 13-szor nehezebbek, akár 200 kilósak is lehettek” – mondta Dr. Paul Scofield, a múzeum szakembere, a kutatás egyik résztvevője. A kondorkeselyűk hasonlóképpen, a maguknál jóval nagyobb zsákmányt fogyasztják el, így tehetett ezzel az óriás sas is.

Ember és Haast-féle óriás sas összehasonlító ábrán

Forrás: Canterbury Museum

A madár a vizsgálatok szerint úgy nyelte a belsőségeket, mint egy keselyű, és könnyen lehet, hogy még a feje is keselyűszerűen tollmentes volt. Ez utóbbi elképzelést támogatja egy őslakos sziklarajz is, amelyen a ragadozót ábrázolták a maorik.

A Proceedings of the Royal Society B szakfolyóiratban közzé tett tanulmányban a kutatók leírták, hogy bár az állat maradványainak első felfedezésekor a névadó Julius von Haast aktív ragadozóként könyvelte el, ám később, a csőr alaposabb tanulmányozását követően ő maga is jelezte, hogy egészen keselyűszerű ez a fontos szerv. A maradványok vizsgálatai ellentmondásosak voltak, egyaránt támogatták a dögevést és az aktív vadászatot: míg a fejforma és a csőr a dögevés melletti, a karmok a vadászat melletti érveket szolgáltattak.

Most a kutatók új összehasonlító elemzéseket végeztek el, mind a koponya, mind a karmok 3D digitális képe segítségével. Ez alapján az óriás sas a mai ausztrál ékfarkú sashoz hasonló, ám annál sokkal nagyobb és erősebb karmok segítségével vadászott, majd a sikeres zsákmányejtést követően a  fejét a keselyűkhöz hasonlóan használta. „Úgy képzeljük el az eseményt, hogy a sas lecsapott a moára, a hatalmas karmaival belekapaszkodott, majd az erős csőrével végzetes csapást mért rá. Amint a moa eldőlt, a sas először a koponya hátuljánál az agyát, majd a hasüregben lévő lágy belső szerveit kezdte falni” – magyarázta Scofield.

Az óriás sas csőre ugyan a sasok csőrére hasonlított, ám az agykoponyája teljesen olyan alakú volt, mint a kondorkeselyűé. Erre a hasonlóságra alapozta a kutatócsoport azt a véleményt, hogy a Haast-féle sas is elsősorban a belső szerveket fogyaszthatta, ahogy a kondor is teszi. Azonban, ha így táplálkozott, akkor a nyaka és a feje is kopasz lehetett – és itt lép be a képbe az, ahogy az őslakos ábrázolták.

Őslakos sziklarajz a kb. 600 éve, nagyjából a moával egyszerre kihalt, Haast-féle óriás sasról.

Forrás: Canterbury Museum

A sziklarajzon az óriás madár egész teste fekete, ám a nyak és a fej nincs kiszínezve. Ez arra utalhat, hogy itt nem viselt tollakat a madár. Egy rajz a Pouākairól, ahogy az őslakosok a Haast-féle sast hívják, a Craigmore közelében lévő Sas-barlangban látható, más ábrák társaságában.

A ma élő, aktívan vadászó sasok sem vetik meg egyébként a döghúst, többek közt ennek tudható be, hogy az USA-ban rendszeresen pusztulnak el ólommérgezésben a sasok, mivel a vadászok által használt olcsó ólomlövedékeket is megeszik a talált dögök húsával együtt.