Timót, Ferenc2022. január 24., hétfő
Természet

Közös érdekünk a természetes élőhelyek védelme

2021.12.07.NG
National Geographic Magyarország

Az ember folyamatosan alakítja környezetét, egyre nagyobb mértékben használja bolygónk erőforrásait, így pusztulnak az élőhelyek, fajok fennmaradása kerül veszélybe, sőt maga az ember is. Ezért van szükség a természet védelmére, és arra, hogy a lehető legkevesebbet háborgassuk a természetes élőhelyeket.

A kis téliaraszoló lepkék (Operophtera brumata) november végi rajzása igazi kuriózum, ezek a rovarok ugyanis október végétől január elejéig sötétedés után, mindössze 2-8 Celsius-fokban repülnek. A hímek ilyenkor udvarolnak a fák törzsein kapaszkodó, szárny nélküli nőstényeknek, melyeket a kibocsátott feromonok alapján találnak meg.
Forrás: Potyó Imre

 

A természetvédelem, mint fogalom a 19. század közepén jelent meg, amikor is az ember növekvő gazdasági igényei magukkal hozták a természet pusztítását. E káros következmények felismerése során jutottak kezdetben olyan döntésre, hogy korlátozták a nagy testű, főként emlős- és madárfajok vadászatát, majd ezt kiterjesztették az alacsonyabb rendszertani kategóriákra is. Annak idején még nem is gondoltak arra, hogy egy olyan apró lény mit a fekete bödöncsiga mennyire érzékenyen tudja jelezni a környezeti változásokat: már viszonylag kismértékű zavarás is végzetes lehet egy-egy populáció számára. Elegendő az élőhelyén egy kis modernizáció, némi bányászat, és máris hűlt helye lesz. Ezek az apró lények a táplálékhálózat részeként, a saját ökológiai szerepüket betöltve, hozzájárulnak élőhelyük egészséges ökoszisztémájához.

Hazán egyik leginkább veszélyeztetett puhatestűje a fekete bödöncsiga. Korábban 15-20 lelőhelyét ismerték, viszont az elmúlt fél évszázad alatt ezek többségéről kipusztult.
Forrás: Bajomi Bálint

 

Közel 100 évig csupán a nagyobb testű állatok élveztek védelmet, majd a 20. század közepe táján fölvetődött a növényfajok védelme, és egy újabb szemlélet hatására a növénytársulások is oltalmat kaptak. Az ökológiai ismeretek fejlődésével pedig az a szemlélet nyert teret, hogy egy fajt csak élőhelyével, és teljes ökológiai rendszerével együtt lehet megvédeni.

Induljunk most el egy képzeletbeli természetvédelmi sétára, és nézzünk be egy erdőbe! Milyen is ott az élet? Mi a legjobb az ott élőknek? „Az erdei élőlények odvakhoz, nagy fákhoz, korhadékhoz, különféle mikroélőhelyekhez kötődnek. Ezért nagyon fontos, hogy a gazdálkodó visszahagyjon és megtartson a természetes erdőkre jellemző elemeket. Ilyenek az úgynevezett habitatfák, köztük a furcsa növésű, erdészeti szempontból nem túl értékes böhöncök is” – mondja Ódor Péter, az Ökológiai Kutatóközpont erdőökológusa.

Pilis2
Forrás: Linkes Lilla

 

Az erdők helyzete azért is érdekes, mert egyszerre rengeteg, egymásnak sokszor ellentmondó igénnyel fordulunk feléjük. Szeretnénk, ha faanyagot, tűzifát adnának, ugyanakkor egyre több kiránduló keres kikapcsolódást bennük, ráadásul a turisták kedvelik a jól kitaposott, karban tartott ösvényeket. De akkor mi lesz az ökológus által említett korhadékfákkal és érintetlen környezettel? Idővel megtanuljuk, hogy milyennek is kell lennie egy természetközeli erdőnek. Ehhez járultak hozzá a Pilisi Parkerdő Zrt. munkatársai azzal, hogy a 2014-es nagy jégtörés sérült, de még életképes fáit, bármilyen cudar állapotban voltak is, hagyták élni és túlélni, sőt nem „pucolták ki” az erdő aljáról a rengeteg fölgyülemlett holt faanyagot, életteret biztosítva sok-sok lénynek.

pilis3
A pilisi erdő fái a zord tél utáni nyáron
Forrás: Linkes Lilla

 

Ódor Péter megítélése szerint a helyzet – legalábbis hegy- és dombvidékeinken – nem tragikus. Némi odafigyeléssel és főként a prioritások tisztázása után a természetnek is meg tudjuk adni a szükséges nyugalmat. Az ökológusoknak kedves erdőképet úgy érdemes elképzelni, mint egy hatalmas, tájegységekre, sőt az ország teljes erdőterületére kiterjedő hálózatot, amely, bármekkora léptékben nézzünk is rá, sűrű szövésű. Táji léptékben az időről időre nagy területeken kitermelt erdők tengerében – jelenleg ezek adják a hazai erdők 91 százalékát – találunk, találnánk nagyobb kiterjedésű erdőterületeket, amelyeket örökerdőként művelnek. Ezekben sokkal gyakrabban folyik fakitermelés, adott helyen azonban csak néhány fát vágnak ki, így az erdő képe sosem változik drámaian. A táji léptékű hálózat legfontosabb csomópontjai pedig olyan erdőfoltok, amelyekben egyáltalán nincs faanyag-kitermelés. Ezek jellemzően amúgy is nehezen megközelíthető vagy különleges területek: vízmosások, forrásvidékek, sziklakibukkanások, lápszélek, nagyobb levágott területek belsejében meghagyott facsoportok. Tehát, ha természetvédők, gazdálkodók és nemzeti parkok szakemberei jó kompromisszumot hoznak, az ökológus álma megvalósulhat. „A jelenlegi 4 százalékról (az átmeneti üzemmódot is idevéve) úgy 20-30 százalékra kellene növelnünk az örökerdők részarányát, a szintén 4 százaléknyi, faanyag-kitermelést nem szolgáló erdőterületeket pedig nagyjából meg kellene dupláznunk, így a hegy- és dombvidéki erdőkkel, jó kezelés mellett, ökológiai szempontból nem lenne nagy gondunk” – mutat rá Ódor Péter.

 

Ürge bújik meg egy virágokkal borított mezőn, a Tihanyi-félszigeten.
Forrás: Getty Images

 

Továbbhaladva képzeletbeli sétánkon elhagyjuk az erdőt, és egy óriási rét, fűvel, virágokkal borított területe tárul elénk. Magyarország területének bő egytizede gyep, és bár a fűnyírók és fűkaszák uralta árokpartok, parkok és kiskertek csak kis részüket teszik ki, a probléma mindenütt hasonló: valamit rendszeresen csinálni kell velük, különben minden talpalatnyi magára hagyott helyen a természet nyers, zabolázatlan erőivel találkozunk. Élőlényekkel, amelyek valódi versenytárs vagy ellenség nélkül belakják a rendelkezésre álló teret. Török Péter ökológus szerint kevés olyan gyepterület van itthon, amely folyamatos beavatkozás nélkül ne mozdulna el valamilyen, alapvetően más életközösség felé. Talán csak a meredek dolomitos hegyoldalakon, a homokos pusztákon és a sós szikeseken – tehát mostoha, tápanyagszegény területeken – kialakult gyepek képesek hosszú távon, stabilan, önállóan megmaradni gyepként. Mindenütt máshol szükség van az ember beavatkozására. A kérdés csak az, hogy milyen mértékű ez a beavatkozás.

Gyönyörűen karbantartott rét. De hol van a természetesség ezen a mesterségesen megformált helyen?
Forrás: Gettyy Images

 

Nézzük meg, mi történik egy agyonkaszált, kiszipolyozott gyepen, egy túllegeltetett réten, vagy az olyan települési parkokban, ahol párhetente végigrobog a fűkaszakommandó! Az intenzív művelés hatására azok a növények kerülnek túlsúlyba, amelyek gyorsan nőnek, és hamar magot érlelnek – no meg azok, amelyek a talaj rétegeit behálózva képesek terjedni, nem is kell magot hozniuk a sikerhez. Ha pedig a gazdálkodó még több füvet és szénát szeretne kierőszakolni a területtől, és ezért műtrágyázni kezd, akkor végképp túlsúlyba kerülnek azok a növényfajok, amelyek a hatalmas tápanyagbőséget gyorsan szárra-levélre tudják váltani. Ha még felül is vetik valamilyen „hatékony” magkeverékkel, a helyzet tovább romlik, a gyep végletesen fajszegénnyé válik.

Forrás: Getty Images

 

Ha viszont nem gondozzuk a terepet, a fűbirodalom visszavág, már egyévnyi „kímélet” után is tucatnyi cserjeféle erősödő hajtásai válnak uralkodóvá, és ezek pár év alatt bozóttá sűrűsödnek, majd a bokrok fölé növő fácskák felbukkanásával elindul az erdővé válás.

„Pedig a jó gyep a beporzó rovarok túléléséhez is nélkülözhetetlen, hiszen kora tavasztól késő őszig mindig tartogat valamilyen virágpor- és nektárforrást. Mivel a mezőgazdasági területekhez képest viszonylag kevéssé bolygatottak, a gyepek nagyszerű bázist adnak a ragadozó rovaroknak, azok pedig segíthetnek a kultúrnövények biológiai védelmében. A gyepek felfogják az elfolyó vizeket, megkötik a szálló port, és tömérdek élőlénynek biztosítanak zöldfolyosót erdők vagy vizes élőhelyek között. Ami pedig a klímaváltozást illeti, szárazabb területeken a talajképzés révén a gyepek – bármily meglepő – sokkal több szén-dioxidot tudnak megkötni, mint az erdők a faanyagukban” – mutat rá Török Péter.

A gyepekre tehát szükségünk van, nekik pedig arra van szükségük, hogy éppen a megfelelő mértékben „szipolyozzuk ki” őket, hogy se túl sokat, se túl keveset ne vegyünk el tőlük. Ha sikerül megtalálni ezt az ökológiai arany középutat, a gyep szemet gyönyörködtető és ökológusszívet melengető biológiai sokféleséggel hálálja meg gondosságunkat.

Gemencen nem ritka látvány, hogy a vaddisznók és a gémek együtt halásznak.
Forrás: Molnár Péter

 

Virtuális sétákon most olyan élőhelyekre látogatunk, ahol a víz tájalakító tevékenysége igen erőteljes. Az erdőt ki lehet vágni, a völgyet be lehet temetni, a hegyet el lehet hordani – de ha a víz egyszer megtalált egy medret, amelyben lágy ívek mentén kanyarogva összekötött két, eltérő tengerszint feletti magasságú pontot, akkor nehéz ezt a geográfiai történetet átírni. A víz egyszerre tünete és formálója a táj mélyszerkezetének, ezért is viszonyulunk hozzá indokolt óvatossággal. Öntörvényűsége pedig jó hír a természetnek, mert egypár vasszigorral szabályozott városi területen kívül a vízparton legtöbbször marad egy biztonsági zöld sáv a zabolátlan áradásoknak. Az egyre szélsőségesebb csapadékviszonyok miatt azonban mind nagyobb a vízszintingadozás ezekben a vízfolyásokban.

Forrás: Getty Images

 

Úgy tűnik, máig az a cél, hogy a felesleget minél gyorsabban levezessük, de így az egyre hosszabbra nyúló aszályos időkben nem maradnak tartalékok. Vajon mi történne, ha hagynánk, hogy az éltető víz a gyors lefutás helyett átlépje a töltéseket? Ha visszaadnánk a vizet a tájnak?

A tápiógyörgyei Gulya-gyep az Egyesült-Tápió áradásakor
Forrás: Vidra Tamás/Duna-Ipoly Nemzeti Park

 

A Tápió mentén az új, vízvisszaadási projekttel Németh András a Duna-Ipoly Nemzeti Park természetvédelmi őre segítségével ismerkedhetünk meg. Apró beavatkozásokról beszélt András, a vízszintet megemelő fenékküszöbökről, hétköznapi ároknál alig nagyobb csatornácskákról, amelyeknek köszönhetően a Tápió visszatalál régi medrébe, a szélesen kiömlő víz pedig elárasztja a réteket. És ha van víz, a tapasztalatok szerint szinte a semmiből pezsgő élet tölti meg a vidéket. Jóllehet a Tápió menti vízvisszaadás még friss projekt, és a természetvédelmi őr csak egyszer, idén tavasszal követhette nyomon, ahogy centiméterenként visszatér a víz a régi kanyarulatokba, de a növényzeten még szeptemberben, a sokhetes aszály után is látni az ajándékba kapott nedvesség hatását.
Ne feledkezzünk meg a vízvisszatartás fontos önkénteséről, András szavaival a „négylábú nagyfogúról” – a mind több helyen felbukkanó hódról sem! Az ő munkálkodása nélkül a Tápió menti halastavak gazdái most alighanem a fejüket vakarva már a lehalászást fontolgatnák. A vízügy műtárgyait mégis jobban becsüljük, mint a hód építményeit, pedig gátépítő munkájával rengeteg betont takaríthatnánk meg.

Sajnos számolni kell azzal, hogy a víz visszaadása a tájnak rengeteg konfliktus forrása lehet, mivel rámutat: az egyre csökkenő és mind rendszertelenebbé váló vízellátás mellett az ember igényei sokszor összeegyeztethetetlenné válnak a természet realitásaival. Sokan törekszenek a biztonságra: jobb, ha a víz a töltések között folyik. A kiszámíthatatlan áradástól való félelem, vagy éppen ellenkezőleg, egyik-másik gazda ragaszkodása a legszárazabb időben is nedves termőhelyekhez egész tájegységek vízvisszatartási projektjeinek megvalósítását nehezítheti.

Birkanyáj a farmosi Bivalyos-szigeten
Forrás: Vidra Tamás/Duna-Ipoly Nemzeti Park

 

Erdőn, mezőn és a Tápió mentén az élőhelyek védelmének egy-egy mozzanatát ismertük meg, maga a természetvédelem ennél jóval összetettebb. Azt viszont láthattuk, hogy az elmúlt 250 év alatt az embernek, a kényelem és a jóllét érdekében, sikerült megbolygatni a természet rendjét, és most gőzerővel dolgozhat a helyreállításán. Ennek a helyreállításnak kulcsa a restaurációs ökológia alaptétele, amelyet Török Péter ökológus így fogalmaz meg: „Állítsd helyre a természetes vegetációt – úgy, ahogy, az oda való!” Nézzünk egy példát! A legtöbb helyen alighanem végképp el kellene engednünk a szép, zöld pázsit illúzióját, és a száraz gyepekre jellemző fűféléket kellene betelepítenünk. Eleve szóba sem jöhetne a zöld szín, hiszen sok növény a szárában, leveleiben termelődő viasz miatt inkább ezüstös árnyalatot ölt, ez is segít visszavernie a perzselő napsugarakat.

Rovarhotel
Forrás: Getty Images

 

A természet védelméért pedig mindannyian tehetünk, mi magunk is teremthetünk élőhelyeket, segíthetjük egy nagy hálózat nyúlványait, vadonbeli vendégeket támogathatunk. Ha a szándék megvan, adódnak a lehetőségek. Gondoljunk csak az MME Madárbarát Kert programjára, amely rengeteg tanáccsal segít a madarak számára lakhatóvá tenni közvetlen környezetünket. Ezután pedig már csak egy lépés a rovarhotel, méheket csalogató virágokkal teli pázsit vagy a sünöknek való búvóhely.

Készült az aktív Magyarországért felelős kormánybiztos és az Aktív- és Ökoturisztikai Fejlesztési Központ támogatásával.

Hozzászólások

A pszichedelikus medúza

A pszichedelikus medúza

A mélytengeri állat rendkívüli látványával a sötétség víz alatti birodalmának színpompás képviselője.

Egy rejtőző szőlőhegyi kápolna

Egy rejtőző szőlőhegyi kápolna

Káptalantóti és Mindszentkálla határán, a Káli-medence nyugati részén bújik meg a kevéssé ismert, szinte már meseszerűnek tűnő Bács-hegy. A tetején varázslatos kis kápolna emelkedik, amely nem csupán a túrázók kedvenc célpontja.

Albánia alaposan rácáfolt az előítéletekre

Albánia alaposan rácáfolt az előítéletekre

Amikor elújságoltam a barátaimnak, hogy beülök az  autómba és elindulok körbejárni ezt az országot, leginkább két dolgot kérdeztek meg: Biztonságos? Nem nagyon rosszak ott az utak?

Elkerülhetők a vízi élőlények életét követelő balesetek

Elkerülhetők a vízi élőlények életét követelő balesetek

A repülésben a repülőre nézve végzetes egy madárral való ütközés, a hajózásban a cetek a szenvedő alanyok, ám a légi szabályozást át lehetne ültetni a hajózásra is.

A kabócák között vannak ártatlan szemérmesek, de károkat okozók is   

A kabócák között vannak ártatlan szemérmesek, de károkat okozók is   

Az alkalmazott rovartannal foglalkozó győri Havasréti Béla nyugalmazott agrozoológus ismeri a hazánkban előforduló, az agráriumban ismeretes élőlényeket a fonalféregtől a mezei pocokig.

National Geographic 2022. januári címlap

Előfizetés

A nyomtatott magazinra,
12 hónapra

10 800 Ft

Korábbi számok

National Geographic 2010. januári címlapNational Geographic 2010. februári címlapNational Geographic 2010. márciusi címlapNational Geographic 2010. áprilisi címlapNational Geographic 2010. májusi címlapNational Geographic 2010. júniusi címlapNational Geographic 2010. júliusi címlapNational Geographic 2010. augusztusi címlapNational Geographic 2010. szeptemberi címlapNational Geographic 2010. októberi címlapNational Geographic 2010. novemberi címlapNational Geographic 2010. decemberi címlapNational Geographic 2011. januári címlapNational Geographic 2011. februári címlapNational Geographic 2011. márciusi címlapNational Geographic 2011. áprilisi címlapNational Geographic 2011. májusi címlapNational Geographic 2011. júniusi címlapNational Geographic 2011. júliusi címlapNational Geographic 2011. augusztusi címlapNational Geographic 2011. szeptemberi címlapNational Geographic 2011. októberi címlapNational Geographic 2011. novemberi címlapNational Geographic 2011. decemberi címlapNational Geographic 2012. januári címlapNational Geographic 2012. februári címlapNational Geographic 2012. márciusi címlapNational Geographic 2012. áprilisi címlapNational Geographic 2012. májusi címlapNational Geographic 2012. júniusi címlapNational Geographic 2012. júliusi címlapNational Geographic 2012. augusztusi címlapNational Geographic 2012. szeptemberi címlapNational Geographic 2012. októberi címlapNational Geographic 2012. novemberi címlapNational Geographic 2012. decemberi címlapNational Geographic 2013. januári címlapNational Geographic 2013. februári címlapNational Geographic 2013. márciusi címlapNational Geographic 2013. áprilisi címlapNational Geographic 2013. májusi címlapNational Geographic 2013. júniusi címlapNational Geographic 2013. júliusi címlapNational Geographic 2013. augusztusi címlapNational Geographic 2013. szeptemberi címlapNational Geographic 2013. októberi címlapNational Geographic 2013. novemberi címlapNational Geographic 2013. decemberi címlapNational Geographic 2014. januári címlapNational Geographic 2014. februári címlapNational Geographic 2014. márciusi címlapNational Geographic 2014. áprilisi címlapNational Geographic 2014. májusi címlapNational Geographic 2014. júniusi címlapNational Geographic 2014. júliusi címlapNational Geographic 2014. augusztusi címlapNational Geographic 2014. szeptemberi címlapNational Geographic 2014. októberi címlapNational Geographic 2014. novemberi címlapNational Geographic 2014. decemberi címlapNational Geographic 2015. januári címlapNational Geographic 2015. februári címlapNational Geographic 2015. márciusi címlapNational Geographic 2015. áprilisi címlapNational Geographic 2015. májusi címlapNational Geographic 2015. júniusi címlapNational Geographic 2015. júliusi címlapNational Geographic 2015. augusztusi címlapNational Geographic 2015. szeptemberi címlapNational Geographic 2015. októberi címlapNational Geographic 2015. novemberi címlapNational Geographic 2015. decemberi címlapNational Geographic 2016. januári címlapNational Geographic 2016. februári címlapNational Geographic 2016. márciusi címlapNational Geographic 2016. áprilisi címlapNational Geographic 2016. májusi címlapNational Geographic 2016. júniusi címlapNational Geographic 2016. júliusi címlapNational Geographic 2016. augusztusi címlapNational Geographic 2016. szeptemberi címlapNational Geographic 2016. októberi címlapNational Geographic 2016. novemberi címlapNational Geographic 2016. decemberi címlapNational Geographic 2017. januári címlapNational Geographic 2017. februári címlapNational Geographic 2017. márciusi címlapNational Geographic 2017. áprilisi címlapNational Geographic 2017. májusi címlapNational Geographic 2017. júniusi címlapNational Geographic 2017. júliusi címlapNational Geographic 2017. augusztusi címlapNational Geographic 2017. szeptemberi címlapNational Geographic 2017. októberi címlapNational Geographic 2017. novemberi címlapNational Geographic 2017. decemberi címlapNational Geographic 2018. januári címlapNational Geographic 2018. februári címlapNational Geographic 2018. márciusi címlapNational Geographic 2018. áprilisi címlapNational Geographic 2018. májusi címlapNational Geographic 2018. júniusi címlapNational Geographic 2018. júliusi címlapNational Geographic 2018. augusztusi címlapNational Geographic 2018. szeptemberi címlapNational Geographic 2018. októberi címlapNational Geographic 2018. novemberi címlapNational Geographic 2018. decemberi címlapNational Geographic 2019. januári címlapNational Geographic 2019. februári címlapNational Geographic 2019. márciusi címlapNational Geographic 2019. áprilisi címlapNational Geographic 2019. májusi címlapNational Geographic 2019. júniusi címlapNational Geographic 2019. júliusi címlapNational Geographic 2019. augusztusi címlapNational Geographic 2019. szeptemberi címlapNational Geographic 2019. októberi címlapNational Geographic 2019. novemberi címlapNational Geographic 2019. decemberi címlapNational Geographic 2020. januári címlapNational Geographic 2020. februári címlapNational Geographic 2020. márciusi címlapNational Geographic 2020. áprilisi címlapNational Geographic 2020. májusi címlapNational Geographic 2020. júniusi címlapNational Geographic 2020. júliusi címlapNational Geographic 2020. augusztusi címlapNational Geographic 2020. szeptemberi címlapNational Geographic 2020. októberi címlapNational Geographic 2020. novemberi címlapNational Geographic 2020. decemberi címlapNational Geographic 2021. januári címlapNational Geographic 2021. februári címlapNational Geographic 2021. márciusi címlapNational Geographic 2021. áprilisi címlapNational Geographic 2021. májusi címlapNational Geographic 2021. júniusi címlapNational Geographic 2021. júliusi címlapNational Geographic 2021. augusztusi címlapNational Geographic 2021. szeptemberi címlapNational Geographic 2021. októberi címlapNational Geographic 2021. novemberi címlapNational Geographic 2021. decemberi címlapNational Geographic 2022. januári címlap

Hírlevél feliratkozás

Kérjük, erősítsd meg a feliratkozásod az e-mailben kapott linkre kattintva!

Kövess minket