Dűlőutak téli madara a nádi sármány
Tizenkét esztendős voltam mikor elkezdtem madarászni. Ha becsukom a szemem, megjelenik előttem a kép, amint életem első nádi sármányát megcsodálhattam - mintha most történt volna.
Budakeszi határában terült el az akkor még létező Bodzás-ároknak nevezett terület. Madárvonulási szempontból első osztályú élőhelynek számított. Ide nem csak az őszi énekesmadár vonuláskor látogattam el, hanem télen is. Már a galagonya és bodzabokrok végénél jártam mikor azon a szép téli napon, nehéz felhők alatt a behavazott gazosban megpillantottam életem első nádi sármányát. A nádi sármány (Emberiza schoeniclus) a költő helye, mint a neve is mutatja a nádasok külső szegélyében valamint a zsombékkal és sással kevert területeken található. Azonban télvíz idején gyakran találkozhat vele a figyelmes kiránduló az árokpartok és dűlőutak mentén. Megpillantani nem könnyű, mert ügyesen bujkál a sűrű gazosban, de ha figyelmesek vagyunk, láthatjuk amint kiül, ha rövid időre is az árokszélen terpeszkedő fák ágaira.
Kora tavasszal, ha vadvizek mentén ballagok el, mindig megállok, ha meghallom a halkan, de csodaszépen éneklő hímeket. Télen nádasokban is találkozhatunk vele, igaz ritkábban, ekkor finom „szí-szí”-vel leírható hívóhangja lehet az árulkodó.
Télen fő tápláléka a nád, a sás és a vizes területeket kísérő magas kórós társulások növényeinek a magvai, és különböző gyomok magvai. A hazai költőállomány egy része vonuló, nem mennek messzire, a telet Olaszország déli felén töltik, hozzánk a Finnország déli részén költők érkeznek. Nagyobb állattartó telepeken, vadetető helyeken, a nagy hidegben megjelennek a sármányok, pintyek, ilyenkor citromsármányok, erdei és fenyőpintyek népes csapatához csatlakozik. Sőt falusi kertek végében, ahol dúcetető van, szintén nagyobb hidegben megjelenhet a terített asztalnál az ocsút szedegetve.
Régi nagy vágyam, hogy megleljem a nádi sármány fészekalját. Fészkét a talaj közelében, vagy a talajszintén építi avas nád vagy sáscsomók, zsombék alá rejtve. Sajnos eddig nem sikerült, de nem adom fel, hiszen tojásai csodaszépen mintázottak. A nádi sármány szerencsére még nem számít ritka madárnak, az európai állománya is stabil, ennek ellenére védett madárfaj, a vele való találkozás mindig nagy eseménynek számít. Ha látom, mindig felvillan előttem az első madár megpillantásának az élménye.
Az elefántormány hatalmas idegei
Az elefántok háromosztatú idege az állatvilágban a legnagyobbak közé tartozik.
Hatalmas korallzátonyt találtak Tahiti közelében
A zátony meglehetősen mélyen fekszik, és úgy tűnik, többnyire érintetlen.
A pszichedelikus medúza
A mélytengeri állat rendkívüli látványával a sötétség víz alatti birodalmának színpompás képviselője.
Egy rejtőző szőlőhegyi kápolna
Káptalantóti és Mindszentkálla határán, a Káli-medence nyugati részén bújik meg a kevéssé ismert, szinte már meseszerűnek tűnő Bács-hegy. A tetején varázslatos kis kápolna emelkedik, amely nem csupán a túrázók kedvenc célpontja.
Albánia alaposan rácáfolt az előítéletekre
Amikor elújságoltam a barátaimnak, hogy beülök az autómba és elindulok körbejárni ezt az országot, leginkább két dolgot kérdeztek meg: Biztonságos? Nem nagyon rosszak ott az utak?
Előfizetés
A nyomtatott magazinra,
12 hónapra
