Téli vendégek a fenyőrigók
Ólomszínű felhők telepedtek a tájra, nesztelennek tűnik a környék, mikor megtöri a csendet a kert végében „sak-sak” kiáltással átrepülő fenyőrigók (Turdus pilaris) népes csapata.
Északi madárvendégek a Kárpát-medencében, egyes években hatalmas csapatokban érkeznek hozzánk. Számomra a téli madarászatok egyik legkedvesebb időtöltése, hogy ellátogatok olyan erdőszéli élőhelyekre, ahol sok a galagonya, kökény vagy csipkebokor és ezen élőhelyek közelében patak csordogál, vagy akár egy kisebb forrás található. A fenyőrigók kedvelik az ilyen helyeket, hiszen táplálékul szolgát a csipkebogyó, a galagonya és kökény fanyar termése. Inni pedig a közelben lévő patakhoz, forráshoz járnak le.
Gyermekkori élményeim közé tartozik, mikor kertünkben az ágvégre tűzött almán megjelent a fenyőrigó. Csak nagyon ritkán a havas, zord napokon látogatták a kertet, ellenben a fekete rigókkal. Később nagy csapataikat gyakran figyeltem az Alföld pusztáin, ahol a tocsogós réteken táplálkoztak. A Somló hegyen a szüret után fennmaradt szőlőszemeket dézsmálják a téli napokon.
A fenyőrigó fészkét ágvillába építi, a fészek csészéjét nedves föld közé kevert fűszálakkal tapasztja simára. Áprilisban teljes a fészekalja, 5-6 tojása, zöldes alapon rozsdás foltokkal sűrűn beszórt. Csak a tojó kotlik, táplálkozásra hagyja csak ott a tojásokat. A fiókák két hét alatt kelnek ki, és körülbelül ugyanennyi ideig tartózkodnak a fészekben. Kirepülés után a fészek közelében rejtőzködnek el, ahol szüleik etetik őket. A fiókákat rovarokkal, gilisztával, csigával táplálják. A rigófélékre szokatlan módon telepesen is költ. Néhány pár hazánk területén is rak fészket. Népi elnevezései: fenyvesmadár, fenyvesrigó.
Védett madárfaj természetvédelmi értéke 25 000 forint.