A hangyafarkas átváltozása

A lárvát magát ritkán lehet megfigyelni, mert zsákmányszerzési taktikájához hozzátartozik a rejtőzködés. Annál inkább észrevehetjük a homoktölcséreket, amiket zsákmányszerzéshez készít, ugyanis ragadozó állat. Az áldozat pedig általában hangya, vagy más kisebb rovar, ami gyanútlanul besétál ebbe a tökéletes csapdába, melyből minél inkább ki akar mászni, annál inkább lefelé süllyed: pont a hangyafarkas „szájába”. Eközben a kétségbeesett ízeltlábúakra még több homok zúdul, áldozatát hatalmas fogóival megragadja, mérgével elpusztítja, miután kiszívja a testnedveket kidobja a tölcsérből, s új áldozatára vár. Azokon a helyeken, ahol számára megfelelő életfeltételek adottak, tömegesen el tud terjedni, sűrű kolóniát alkotva.

Ki hinné, hogy ezekből a zömök, erős ragadozókból olyan törékeny testű imágók fejlődnek, amiket a videó utolsó képkockáin láthatunk? A recésszárnyúakhoz tartozó hangyafarkas ilyenkor nappal fűszálakra kapaszkodva pihen, de éjjel aktív repülésbe kezd, csapongva repülve a növényzetben megbújó rovarok után, vagy éppen megfelelő helyet keresve petéik elhelyezésére a homokban. Ezek természetesen meghatározzák az élőhelyét is, melyek száraz, napsütötte és általában ritkás növényzetűek.