A 2022-es év rovara az óriás énekeskabóca

A győzelmet elért óriás énekeskabócát (Tibicina haematodes) a Rovartani Társaság részéről  Dr. Kóbor Péter mutatta be.

Az óriás énekeskabóca rokonságának rövid jellemzése

Az énekeskabócák családja a szipókás rovarok rendsorozatának (Hemiptera) – mely a nem teljes átalakulással fejlődő rovarok legnagyobb és legváltozatosabb csoportja – kabócalakúak (Auchenrorrhycha) rendjébe tartoznak. Közelebbi rokonságukba tartoznak a poloskák, levélbolhák, levél- és pajzstetvek. A rend a szipókások második legnagyobb és legváltozatosabb csoportja: több, mint 40000 fajt foglal magába. Közös jellegzetességük, hogy a rendsorozatra jellemző, sajátos felépítésű, szúró-szívó szájszerv a fej tövén ered. A rend képviselői kivétel nélkül növényi nedveket szívogatnak.

Az énekeskabócák családjába tartozó fajok a kabócaalakúak rendjének legnagyobb termetű képviselői, egyes fajok testhossza (a zárt szárnyakkal) a 40 mm-t, szárnyfesztávolsága a 80 mm-t is meghaladhatja. Összetett szemeik jól fejlettek, kidomborodóak. A fejtetőn három pontszem található, melyeknek szerepe a fény- és mozgásérzékelésben van. Szárnyaik átlátszóak, erezetük megvastagodott, gyakran feltűnő színezetű. Első pár lábaik combjain töviseket viselnek, ezek száma és alakja határozóbélyeg egyes csoportok elkülönítésében.

Lárváik több éven keresztül fejlődnek fák gyökerei közt a talajban, gyakran több méteres mélységben. A talajlakó életmódhoz való alkalmazkodás leginkább szembetűnő alaktani jegye megvastagodott, fogazott, ásásra módosult első lábaik. A fejlődés végeztével az utolsó stádiumú lárvák kiássák magukat és a talajon vagy növényekre felmászva kifejlett rovarrá vedlenek.

A család neve a hímek hangadásra való képességéből ered. Ez a potroh első szelvényében található domború kitinlemez (dobhártya) „pattintgatásával” történik, amit a dobhártyához kapcsolódó, kifejezetten erre a célra specializált izmok végeznek. A keletkező hangot a hártya alatti dobüreg erősíti fel. Az így keltett hang gyakran erős, messzire elhallatszik.

Az énekeskabócák változatossága és fajgazdagsága az Óvilág trópusi, szubtrópusi (Hátsó-India, Indonéz szigetvilág) területeken éri el maximumát, de egyes fajaik megtalálhatók a mérsékelt égöv melegebb élőhelyein is. A családba jelenlegi ismereteink szerint több, mint 2500 faj tartozik.

Az óriás énekeskabóca elterjedése, életmódja, jelentősége

Az óriás énekeskabóca Európa déli részén mindenütt megtalálható az Ibériai-félsziget kivételével. Elterjedési területe nyugaton a Francia Riviéráig; északon Németország déli-középső részéig (Baden-Württemberg, Bajorország és Rajna-vidék-Pfalz szövetségi államok), Morvaország déli részéig, valamint a Kárpátok vonaláig; keleten Iránig terjed. Hazánkban tömegesen a Balatonfelvidéken és Budai-hegységben fordul elő. Meleg domb- és hegyvidéki, erdei élőhelyekhez kötődik, kedvelt tápnövényei a tűlevelűek.

A hímek énekét július-augusztus hónapokban hallhatjuk, olykor nagyobb „kórusokban”. Az kifejlett állatok néhány hetes életük során párosodnak, a nőstények tojást raknak, majd elpusztulnak. Az óriás énekeskabóca tojásait a faágak szövetének felső rétegeibe rakja. A kikelő fiatal lárvák a földre hullva beássák magukat mintegy 40 cm mélyen a talajba, ahol kezdetét veszi éveken át tartó fejlődésük. Ez egyes irodalmi adatok alapján három évig tart, de ez az adat bizonytalan és a fejlődés hossza valószínűleg nagyban függ a terület klimatikus viszonyaitól és rendelkezésre álló táplálék mennyiségétől. Az utolsó lárvalak a felszínre bújva vedlik imágóvá. A hátrahagyott lárvabőrök segítségével, az első pár láb fogazottsága alapján a területen élő énekeskabóca-faj, így az óriás énekeskabóca, is azonosítható. Az óriás énekeskabóca, mint nagytestű rovar táplálékforrása lehet rovarokat fogyasztó hüllőknek, madaraknak.

A kabócák és énekük – Kulturális vonatkozások

A kabócák éneke már a régi idők emberét is ámulatba ejtette. Platón Phaidrosz című művében Szókratész szerint a kabócák valamikor emberek voltak, akik múzsák csábításának engedve, addig táncoltak és énekeltek míg megfeledkeztek az evés és alvás szükségletéről, amibe belehaltak. A múzsák jutalmul az éhségtől és fáradtságtól mentes életet ajándékozták nekik, valamint az életen át tartó éneklés képességét – kabócák alakjában. A görög mitológiában az énekeskabócák a halhatatlanság és újjászületés szimbólumai voltak. Életük ciklikusságáról először Arisztotelész ír Az állatok története című munkájában.

A kabócák lárvái az ókori Hellászban és Rómában kedvelt csemegének számítottak, a vízben főtt kabócát pedig gyógyhatásúnak gondolták, hólyagbántalmak esetén.