Az inváziós növények átalakítják a sivatagot is

Az ikonikus óriáskaktuszokkal teli arizonai sivatagi látkép megváltozhat egy Afrikából behurcolt tollborzfű-féle, a Pennisetum ciliare hatására. Míg rokonai dísznövényként élnek, addig a nevezett fajt eredetileg legeltetési céllal telepítették az USA területére az 1930-as években. Azonban a növény az új környezetben, más inváziós fajokhoz hasonlóan, a helyzet optimális kihasználásával gyorsan elterjedt, és ma mindennapi látványt jelent a Sonora-sivatagban. E tollborzfű-faj jobban bírja a szárazságot, képes kedvezőbben felhasználni a rendelkezésre álló vizet, s ezzel kiszoríthatja az őshonos növényeket. Ahol korábban változatos összetételű, őshonos fajokból álló növénytakaró volt, ott ma csak e tollborzfű él, és ez azért is probléma, mert a nagy termetű fű például a bozóttüzek terjedését is elősegíti.

A philadelphiai Temple Egyetem kutatója, Sujith Ravi egy kísérletbe kezdett, amelyben azt vizsgálta kutatótársaival, hogy a jövőbeli körülményekre miként reagál majd az inváziós fűféle, az eredmények a Global Change Biology szakfolyóiratban láttak napvilágot.

A kísérletek során Ravi az arizonai Biosphere-2 kutatótelep speciális üvegházában azt vizsgálta meg, hogy az afrikai behurcolt fű, és az őshonos, arizonai Heteropogon contortus nevű fű felmelegedésre adott reakciói miként alakulnak. E kísérleti telepen ugyanis a kívánt körülményeket mesterségesen elő tudják állítani az üvegházak „hangolásával”, így megvizsgálhatják a szakemberek, hogy egy-egy növény a jövőbeli hőmérsékletekkel hogyan tud megbirkózni. Ez történt most is.

Megvizsgálták, hogyan hat a magasabb hőmérséklet, illetve a vízhiány az üvegházban elültetett növényekre, és kiderült, hogy az inváziós faj sokkal ellenállóbb ezekkel, a jövőben várható változásokkal szemben. Amikor melegebb volt, és aszály is pusztított, az őshonos fű teljesen kipusztult, ám az afrikai faj kb. 20 százaléka túlélte ezt az állapotot. Ez azt jelenti, hogy a tollborzfű teljesen átveheti a helyét az őshonos fűfélének.

Az inváziós fajok jelenléte a tájat egysíkúvá teszi, és ez nemcsak esztétikai probléma, hanem az egész élővilágra nézve katasztrofális hatású, hisz az őshonos növénytakaróhoz alkalmazkodott, azt fogyasztó, vagy épp azt beporzó állatfajok kölcsönös függőségi viszonyban vannak a növényekkel. Ha egy növény eltűnik, akkor vele eltűnhetnek a hozzá alkalmazkodott állatok is.