Hová mégy, te sarki nyulacska?

Az elmúlt évtizedben egyre több kutató követte nyomon az állatok vándorlását, ez részint annak is köszönhető, hogy a technika lehetővé teszi az állatok útjának megfigyelését, a különböző méretekben és működési elveken készülő nyomkövetők segítségével.

A nyúlfélékről közismert, hogy nem hagyják el szülőföldjüket, a sarki nyulak azonban időnként fura módon eltűnnek – évszakosan. E jelenség mögött, minden korábbi elmélettel szemben évszakos vándorlást sejtettek egyes szakemberek. Azonban, a sarki nyúl fontossága és gyakori volta ellenére szinte semmit se tudunk az életmódja ezen aspektusáról.

A kanadai sarkvidékhez tartozó, őslénytani leleteiről híres, gyakorlatilag sarkvidéki sivatagnak számító Ellesmere-szigeten 2019-ben 25 sarki nyúlra tettek műholdas nyomkövetős nyakörvet. Az Amerikai Ökológiai Társaság lapjában, az Ecology szakfolyóiratban közzé tett tanulmányban a kanadai kutatócsoport beszámolt azokról a különös adatokról, amelyeket a nyulak révén begyűjthettek.

A nyakörvek felhelyezését követő hónapok során a legtöbb nyúl a kietlen szigeten oázisnak számító Hazen-tóhoz zarándokolt, nyúl szempontból rendkívüli távolságot, több mint 100 kilométert téve meg, hogy a tó környékén élő növényzetből lakmározzon. Egyik nyúl azonban kilógott a sorból: a nyúlcipőit 388 kilométeren keresztül koptatta! Az állat nemcsak a Hazen-tóig ment, hanem még tovább is vitt az útja, miközben a vele tartó 19 társa megállt a tónál. A rekorder nyúl 49 nap alatt tette meg ezt a nyulak számára hatalmas távolságot. Bár az nem teljesen világos, hogy miért távolodtak el otthonuktól ilyen messzire ezek a nyulak, ám a kutatók úgy vélik, az itt élő nyulak mind megteszik ezt az utat, élelmet keresgélve.

A sarki nyúl a sarkvidékek ökoszisztémájában rendkívül fontos szereplő: míg ő maga a kevéske növényzeten igyekszik eltengődni, addig ragadozók, mint a sarki farkas, sarki róka, vagy épp a hóbaglyok őt falják fel, lehetőség szerint. A nyúlfélék közt eddig egyetlen fajról, a kaliforniai szamárnyúlról volt ismert, hogy vándorol, ám ez a faj is csupán jó 10 kilométeres távolságot tesz meg rendszeresen. A több nyúlféle körében végzett felmérések mind ennél kisebb távolságokat mutattak. Most azonban a friss adatok alapján felmerült: lehet, hogy a sarki nyúl legészakibb populációi alapvetően évszakos vándorok?

Mivel a jeladók a sarkvidéki tél során felmondták a szolgálatot, ezért arról sajnos nincs adatuk a kutatóknak, hogy a nyulak vajon a rá következő tavasszal visszatértek-e azokra a területekre, ahol a jeladót rájuk szerelték. Az azonban a Parks Canada ( a kanadai nemzeti parkok közös intézménye) szakemberei előtt ismert, hogy az Ellesmere-sziget sarki nyulai télen több ezres, hatalmas csapatokban szoktak gyülekezni. Amennyiben ez valóban a gyanított évszakos vándorláshoz köthető, annak a sarki nyulak társas érintkezésére is hatása van, illetve nagy távolságú géncserére is lehetőséget biztosít.