A kabócák között vannak ártatlan szemérmesek, de károkat okozók is
Az alkalmazott rovartannal foglalkozó győri Havasréti Béla nyugalmazott agrozoológus ismeri a hazán agráriumában előforduló élőlényeket a fonalféregtől a mezei pocokig. Ezen felül közel ötven éve gyűjti és katalogizálja a lepkéket, a mára alig százötven főre tehető magyar lepkegyűjtők egyikeként.
A kabócák (Auchenorrhyncha) a rovarok (Insecta) osztályán belül, a félfedelesszárnyúak (Hemiptera) rendjébe tartoznak, tehát rengeteg fajuk él a világban, Magyarországon mintegy hatszázzal találkozhatunk. A 2022-es év rovara egy, a fajgazdag énekes énekeskabócák közül, családjukba jelenlegi ismereteink szerint több, mint 2500 faj tartozik.
Bár sokan vannak, mégis kevesebbet tudunk ezekről a rovarokról, mivel nagy részük nem tartozik a kártevők közé, ráadásul sokan rejtőzködő életet élnek. „Én magam vagy tizenöt évvel ezelőtt elhatároztam, hogy a Kisalföld területére jellemző, ám ritka fajnak számító tajtékos kabócát felkutatom. Ez a rovar nevét onnan kapta, hogy lárvái köré fehér, habszerű anyagot (tajtékot) fúj. Férfiasan megvallom, nem jártam sikerrel, így a tajtékos kabóca élőhelyét nem sikerült feltérképeznem – mondja Havasréti Béla.
A szakember megjegyezte, hogy ezeknek az élőlényeknek a felkutatása igen nehéz, még ha be is járja az ember a feltételezett helyszínt, nem biztos, hogy rájuk talál. Egyesek nagyon ügyesen megbújnak például a levelek fonákján, így kerülve el, hogy a madarak táplálékai legyen. Valószínűleg ugyanez a védekező reflex működik náluk az ember közeledése esetén is. Így, ha jól halljuk is a kabóca ciripelő énekét, közeledtünkre azonnal elhallgat. „Van a védekezésnek más módja is a kabócák között. Az egy centiméteres vérpettyes kabóca például nyugodtan üldögél a hajtások csúcsán. A rovarevők elkerülik, riasztják őket a kabóca szárnyfedőin lévő élénk vörös pettyek” – hívja föl a figyelmet a zoológus.
A kártevő kabócafélék populációi, ahogy már említettük nem számottevőek, így védekezni ellenük mindeddig szükségtelen volt. Egészen a 2006-ig. De mi is történt akkor?
„A filoxéra által kipusztított szőlőtőkék pótlására Észak-Amerikából behozott gyökeres dugványokkal érkezett Franciaországba az amerikai szőlőkabóca, amely ott nagyon komoly károkat okozott, az 1960-as években. A szívó szájszervű kabóca átoltotta a szőlőre az addig ott nem lévő aranyszínű sárgaság baktériumát. A kártétel 2006-ban Magyarország több borvidékét is elérte. A szigorú zárlati intézkedések ellenére a kártevő meghonosodott, gyarapítva ezzel a szőlősgazdák gondjait” – tájékoztatott Havasréti Béla agrozoológus.
Radar segíti a jegesmedvék védelmét
A jegesmedvék létszámának felmérésében igen nagy segítséget nyújt a radar.
Idén télen nem etetik a manátuszokat Floridában
Az elmúlt két tél során salátával segítették a hatalmas vízi emlősök életben maradását, de úgy tűnik, idén erre már nem lesz szükség.
Eddig ismeretlen sünfajt fedeztek fel
Nagyon ritka, hogy emlősfajt fedezzenek fel, most Kína keleti részén sikerült rábukkanni az eddig ismeretlen sünre.
Vén rügyekből sarjadzik a mamutfenyő
A mamutfenyők (Sequoia sempervirens) hatalmas veszteségeket szenvedtek el az elmúlt évek kaliforniai tűzvészeiben, egy új kutatás azonban reményt ad a megújulásukra.
Az állszíjas pingvin szundija
Az állszíjas pingvinek esetében egészen furcsa alvási ritmust figyeltek meg.
Előfizetés
A nyomtatott magazinra,
12 hónapra
