A kabócák között vannak ártatlan szemérmesek, de károkat okozók is
Az alkalmazott rovartannal foglalkozó győri Havasréti Béla nyugalmazott agrozoológus ismeri a hazán agráriumában előforduló élőlényeket a fonalféregtől a mezei pocokig. Ezen felül közel ötven éve gyűjti és katalogizálja a lepkéket, a mára alig százötven főre tehető magyar lepkegyűjtők egyikeként.
A kabócák (Auchenorrhyncha) a rovarok (Insecta) osztályán belül, a félfedelesszárnyúak (Hemiptera) rendjébe tartoznak, tehát rengeteg fajuk él a világban, Magyarországon mintegy hatszázzal találkozhatunk. A 2022-es év rovara egy, a fajgazdag énekes énekeskabócák közül, családjukba jelenlegi ismereteink szerint több, mint 2500 faj tartozik.
Bár sokan vannak, mégis kevesebbet tudunk ezekről a rovarokról, mivel nagy részük nem tartozik a kártevők közé, ráadásul sokan rejtőzködő életet élnek. „Én magam vagy tizenöt évvel ezelőtt elhatároztam, hogy a Kisalföld területére jellemző, ám ritka fajnak számító tajtékos kabócát felkutatom. Ez a rovar nevét onnan kapta, hogy lárvái köré fehér, habszerű anyagot (tajtékot) fúj. Férfiasan megvallom, nem jártam sikerrel, így a tajtékos kabóca élőhelyét nem sikerült feltérképeznem – mondja Havasréti Béla.
A szakember megjegyezte, hogy ezeknek az élőlényeknek a felkutatása igen nehéz, még ha be is járja az ember a feltételezett helyszínt, nem biztos, hogy rájuk talál. Egyesek nagyon ügyesen megbújnak például a levelek fonákján, így kerülve el, hogy a madarak táplálékai legyen. Valószínűleg ugyanez a védekező reflex működik náluk az ember közeledése esetén is. Így, ha jól halljuk is a kabóca ciripelő énekét, közeledtünkre azonnal elhallgat. „Van a védekezésnek más módja is a kabócák között. Az egy centiméteres vérpettyes kabóca például nyugodtan üldögél a hajtások csúcsán. A rovarevők elkerülik, riasztják őket a kabóca szárnyfedőin lévő élénk vörös pettyek” – hívja föl a figyelmet a zoológus.
A kártevő kabócafélék populációi, ahogy már említettük nem számottevőek, így védekezni ellenük mindeddig szükségtelen volt. Egészen a 2006-ig. De mi is történt akkor?
„A filoxéra által kipusztított szőlőtőkék pótlására Észak-Amerikából behozott gyökeres dugványokkal érkezett Franciaországba az amerikai szőlőkabóca, amely ott nagyon komoly károkat okozott, az 1960-as években. A szívó szájszervű kabóca átoltotta a szőlőre az addig ott nem lévő aranyszínű sárgaság baktériumát. A kártétel 2006-ban Magyarország több borvidékét is elérte. A szigorú zárlati intézkedések ellenére a kártevő meghonosodott, gyarapítva ezzel a szőlősgazdák gondjait” – tájékoztatott Havasréti Béla agrozoológus.
Megszökhet kertjeinkből a kokárdavirág és inváziós fajjá válhat
Az Ökológiai Kutatóközpont kutatói inváziós hajlama miatt nem javasolják a kokárdavirág kertekbe ültetését.
Beoltják madárinfluenza ellen a kaliforniai kondorokat
A kaliforniai kondort a kihalás széléről igyekeznek évtizedek óta visszahozni, ám a madárinfluenza őket is elérte.
Indul a lakossági fecskeszámlálási akció!
Fecskeles címmel indít újabb lakossági madárszámlálási akciót a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME), amely a TermészetLesen program következő állomása - tájékoztatta az MTI-t a szervezet.
Egyszülős családmodell
A komodói varánusz (Varanus komodoensis) a legnagyobb ma élő gyíkfaj: hossza elérheti a három métert, testsúlya pedig a 90 kilót. A hegyes fogú, izmos ragadozó még a vízibivalyokat is elejti.
Elkészült bennszülött növényeink leltára
Csaknem egy évtized munkájának eredményeként elkészült a Pannóniai flóratartomány (Pannonicum) bennszülött növényeinek a leltára - közölte a Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság az MTI-vel.
Előfizetés
A nyomtatott magazinra,
12 hónapra
