Albánia alaposan rácáfolt az előítéletekre
Amikor elújságoltam a barátaimnak, hogy beülök az autómba és elindulok körbejárni ezt az országot, leginkább két dolgot kérdeztek meg: Biztonságos? Nem nagyon rosszak ott az utak?
Jelentem, nem kell félni egyiktől sem! Nőként, egyedül jártam körbe a vidéket, és a legtöbb út nagyszerű új aszfaltút volt, a kinézett programok közül pedig egyikről se kellett lemondanom amiatt, hogy ne jutottam volna el oda a kis autómmal. Tény, hogy a helyi vezetési kultúra eltér a miénktől. A kétsávos utakból háromsávost csinálnak, a jelzőlámpák pedig mintha csak utcadíszek lennének. De a hatalmas káoszban odafigyelnek egymásra, nem éreztem azt a fajta agresszivitást, mint sokszor itthon, amikor buszsávból vágnak be elém. Én hamar megszoktam ott a kaotikus közlekedést, csak fel kell venni a ritmust és bosszankodás helyett jobb mosolyogni. Ráadásul olyan mértékű vendégszeretettel találkoztam, ami véleményem szerint párját ritkítja a kontinensen.
Koszovó felől érkeztem Albániába és amikor feltűntek az első nagyobb városok, folyamatosan figyeltem az út menti üzleteket, hol vehetek helyi SIM-kártyát. Végre megláttam egy mobilszolgáltató boltját, ahol nem álltak duplán a parkoló autók, mint máshol. Sőt, igazán nem volt egyértelmű, lehet-e egyáltalán parkolni. Volt már úgy 8-10 autó az út szélén, de az autóút túloldalán épp jöttek a rendőrök cetlikkel büntetni. Átsétáltam a zebrán és megkérdeztem az egyiket, én jó helyen állok-e, mire az egyik mondta, hogy nem. Majd megérdeklődte, honnan jöttem és a választ hallva nagy mosollyal közölte: „Ha magyar, akkor bárhol megállhat! Intézze el csak el a dolgát, addig mi szemmel tartjuk az autóját!” Még le is állította a hömpölygő autófolyamot, hogy biztonságosan vissza tudjak sétálni a másik oldalra. Ez volt az első élményem az albán vendégszeretetről, de nem az utolsó. Az országot körbejárva folyamatosan úgy éreztem magam, mint egy VIP vendég! Ízelítőül nézzünk néhány különleges helyet az országból!
A tirana Bunk’art múzeum egy 5 emeletes földalatti komplexum, ahol az 1970-es években több száz termet rendeztek be arra az esetre, ha nukleáris támadás esetén a politikai elitnek menekülni kellene. Ma már a helyiségek egy része múzeum, ahol részletesen megismerhetjük ezt a korszakot. Mivel a komplexumot soha nem használták, az ott felhalmozott bútorok, írógépek, konferenciatermek teljesen érintetlenül, mintegy időkapszulaként tekinthetők meg.
Berat, az Osum folyó mellett épült „ezerablakos város”, az UNESCO világörökség listájára is felkerült. Berat nemcsak az egyik legszebb, hanem az egyik legősibb település is a Balkánon, i. e. 314-ben alapította Makedónia királya. A város fő nevezetessége a mai napig lakott várnegyed, amely még a 13. században épült. Ez alatt sorakoznak szorosan egymás mellett a hófehér lakóházak, melyek a folyó túlpartjáról nézve úgy tűnnek, mintha egyetlen épületet alkotnának „ezer” ablakkal.
Ugyanaz a folyó, amely átszeli Berat városát, a csodálatos Osum-kanyonon is áthalad. Ez az ország egyik legszebb természeti látnivalója, főszezonban vadvízi evezősök is előszeretettel hajóznak itt. Nyár végére a vízszint annyira lecsökken, hogy az evezés már nem lehetséges, de a partján remekül lehet túrázni, és a bátrabbak meg is mártóznak.
A Llogara-hágón festői szerpentin vezet a Vlorai-öbölből az Albán-Riviéra felé. A kétsávos útról pazar panoráma nyílik a Jón-tengerre. Itt is megtapasztaltam az albánok fantasztikus kedvességét. Amikor elértem a szerpentin elejét, kiderült, hogy felújítás miatt az utat lezárták, így nagy kerülővel és jóval unalmasabb úton kellett volna haladnom a hegy túloldalára. Az ott dolgozó építésvezető látva csalódottságomat felajánlotta, hogy mégis végigmehetek az úton. Bepattant az autójába, intett, hogy csak kövessem és amolyan felvezető autóként haladt előttem, miközben a munkások csodálkozva pillantottak ránk.
Különleges élmény az UNESCO világörökség listán is jegyzett Butrint Nemzeti Park, ugyanis egyszerre természetvédelmi terület és történelmi jelentőségű műemlékek lelőhelye. Egészen fantasztikus gyűjtemény van itt számos korszakból – az i.e. 6. században épült bazilika romjaitól kezdve a 3. századból származó színházon át a 15-16. században épült velencei toronyig. Kész építészeti tankönyv a terület, de látogatásom idején a hatalmas esőzések miatt nagy része víz alatt volt. Engem ez nem riasztott el, de a legtöbb turistát igen, így szinte háboríthatatlanul járhattam körbe a parkot, már ahol egyáltalán ez lehetséges volt.
A kék szem forrás egy csodálatos természeti jelenség, ahol a víz egy minimum 50 méter mély medencéből tör a felszínre. Hogy pontosan milyen mélyről, azt nem tudjuk, mert a búvárok még csak eddig derítették fel. Mindenesetre a nagy mélység és a tiszta víz kombinációja egy varázslatosan szép kék színt eredményez, amit még inkább kiemel a forrás trópusokat idéző környezete. Mivel természetvédelmi területről van szó, így úszni itt nem lehet, de a fotósoknak igazi paradicsom.
Miután megláttam egy fotót a Permet közelében található gyönyörű hídról, nem volt kérdés, hogy ide is elutazom. A városból néhány kilométerre érjük el a rendkívül hangulatos termál medencéket, valamint az 1760-ban épült kecses kőhidat. Az ide vezető út nemrég készült el, így nem volt zsúfolt a hely.
Kruja vára Albánia büszkesége és körülbelül azt jelenti a város a helyieknek, mint nekünk Eger. Itt született ugyanis Szkander bég, aki innen verte vissza a törökök támadásait. Szkander bég szövetségese Hunyadi János volt, bizonyára ez is hozzájárul ahhoz, hogy az albánok különösen szeretik a magyarokat. A város fő látnivalója természetesen a vár, ahonnan nagyszerű kilátás nyílik a városra.
A varázslatos Albán-Alpokkal búcsúztam Albániától, hogy a határ túloldalán, Montenegróban folytassam a balkáni kalandozásaimat. A nemzeti park mélyén megbúvó apró Theth városába szintén nemrég fejezték be az aszfaltos út kiépítését, a korlátok ugyan még javításra várnak, de a táj gyönyörűséges, a hegycsúcsok közt vízesések és színes tavak rejtőznek. Bár jó néhány fokkal hűvösebb volt, mint a tengerparton, ez az autóút tette fel a pontot az i-re, hogy végérvényesen szívembe zárjam ezt a csodás országot.
Írta és fényképezte: Kisgyörgy Éva – travellina.hu
Világító tengeri csigát fedeztek fel
A tengerek mélyének sötétségében számos állat rendelkezik a biolumineszcencia képességével, vagyis világít.
Ilyen egy túra az uhu éjszakai birodalmában
Az uhu egyedszáma az 1980-as évekre drasztikusan megcsappant hazánkban.
Így készülnek a télre a magyarországi hódok
Ezeknek a rágcsálóknak sok élelemre van szükségük a hideg hónapokra, ugyanis ilyenkor hozzák világra utódaikat.
Kutyahalak százai kerültek a Beregbe
A szakemberek ezzel a lépéssel szeretnék megóvni hazánk őshonos faját az eltűnéstől.
A világ leggyorsabb állatai érkeztek az Alföldre
Vadászat közben képes meghaladni a 300 kilométer per órás sebességet is.
Előfizetés
A nyomtatott magazinra,
12 hónapra
