Elkerülhetők a vízi élőlények életét követelő balesetek

Két francia kutató egy rövid tanulmányban foglalta össze, miként tudják a hajók, a repülésben szerzett tapasztalatok alapján elkerülni a tengeri állatokkal való ütközést. A PNAS hasábjain közzé tett tanulmány a cetek szempontjait igyekezett figyelembe venni. A cetekre leselkedő emberi veszélyforrások közt a hajózás, a hajókkal való ütközés felel a bálnák pusztulásának 80 százalékáért, de évente a világon a becslések szerint több ezer bálna végzetéért felelhetnek a velük ütköző hajók. Mivel a tengeri hajózás további növekedésére lehet számítani, muszáj valamiféle szisztematikus módszert használni ezen ütközések elkerülésére.

Míg a szárazföldön gyakorlatilag 2 dimenzióban zajlik a közlekedés, addig a repülés és a hajózás egy 3 dimenziós közegben történik. Míg az utakon, vasutakon vannak bizonyos pontok vagy szakaszok, ahol előfordulhat vadbaleset, a vízben és a levegőben nincs ilyen korlát.

Egy hajó akár 20 méteres mélységig is leér a víz alá, és számos bálna tölti ideje jelentős részét ebben a mélységben. A kutatók a bálna-hajó találkozásokat a repülőgép-madár találkozásokhoz hasonlítják, bár a következmények egészen mások: a repülőgép maga is súlyosan sérülhet a madarakkal való ütközéskor, a hajózásban viszont a bálna húzza a rövidebbet.

A madarak nem igazán látják meg a gyorsan közeledő repülőgépet, a pilóták pedig, még ha észre is veszik a madarakat, nem igazán tudják a gyors gépet időben elmanőverezni a madarak közeléből. A nehéz manőverezés a hajókra talán még inkább érvényes. Emellett mind a hajók, mind a repülők gyakran keresztezik az országhatárokat, így a rájuk vonatkozó szabályozások is nemzetköziek.

Mivel a repülőkre nézve igen veszélyesek az ütközések, ezért régóta standardizált eljárások vonatkoznak arra, hogy miként kell megelőzni az ilyen baleseteket. Ebbe beletartozik az, hogy a repterek létesítésénél figyelembe kell venni a helyi élővilágot, a légi utak megtervezésében a napszak és az évszak a madarak aktivitása kapcsán szintén fontos szerepet kell, hogy kapjon. Ráadásul adatbázist vezetnek az ütközésekről, és minden esemény jelentésére bátorítják a repülők üzemeltetőit. A hajózásban viszont szinte egyáltalán nem törődnek azzal, hogy egy hajó ütközik-e egy cettel, hisz a hajóra nézve ennek nincsenek biztonsági következményei.

Mit lehet akkor tenni? A kutatók végigjárták azokat a bürokratikus részleteket, amelyek alapján például egy új biztonsági szabályozóval egyáltalában foglalkozni kezd a tengerhajózást irányító Nemzetközi Tengerészeti Szervezet (IMO). Felsorolták, mik azok a hiányosságok, amik miatt a benyújtott, természetvédelmi szempontokat figyelembe vevő javaslatokat nem ültették át a gyakorlatba (pl. nincsenek konkrét adatokkal, kockázatelemzésekkel megtámogatva).

Van ugyan egy adatbázis a bálnákkal való ütközésekről, ám ezt egy bálnavadászati bizottság, és nem a hajózás irányítói tartják nyilván. A kutatók javasolják, hogy ez alapján szülessen egy globális térkép, illetve tegyék kötelezővé a bálnákkal ütközések jelentését a hajók számára. A térkép adataiból könnyen kiderülne, hol, mikor gyakoribbak az ütközések. Mivel a légügyi hatóság (ICAO) minden egyes ütközésnél kéri, hogy teljes kockázatelemzést végezzenek el, hasonlóra lenne szükség a hajók esetében is. A légügyi eljárások kapcsán már rég kiderült, hogy a szabályozás elvezetett ahhoz, hogy az ütközések megelőzésére a korábbinál jóval több figyelmet fordítsanak! A hajózásban ugyanígy követni lehetne ezt a módszert, és a hajósok által jelentett esetek, információk alapján lehetne kitalálni azt, hogy miként kerülhetőek el a balesetek.

A legfontosabbnak azt tartják a kutatók, hogy mielőbb kötelezővé tegye az IMO az összes ütközés jelentését.