A pszichedelikus medúza
A mélytengeri állat rendkívüli látványával a sötétség víz alatti birodalmának színpompás képviselője.
A Monterey Bay Aquarium (MBARI) nemrégiben mutatta be azt a videót, amelyen a különleges külsejű medúzával ismerkedhetünk meg. A biolumineszcens állatra több mint ezer méteres mélységben először Kalifornia és Hawaii közelében bukkantak rá az 1990-es években, és épp a ragyogó színeinek köszönhetően volt gyanús, hogy ismeretlen fajról van szó. Az állat különböző fejlődési stádiumainak ismeretét követően készült el a tudományos leírása 2003-ban, és ekkor kapta a Crossota millsae nevet, Dr. Claudia E. Mills tiszteletére, aki a medúzák kiváló kutatója és népszerűsítője.
A kaliforniai partok közeli, tenger alatti Monterey-kanyonban számos rokona is él, amelyeket a MBARI merülő járművei révén már ismertek, azonban mindegyik közül ez a legkülönlegesebb külsejű.
A medúza pici, a harangátmérője (a harang a medúza kupola alakú teste) nem több 2,8 centinél, az állatka pedig az 1000-4000 méter közti mélységben honos, és jól látható különbségek vannak a hím és nőstény egyedei közt. A nőstényekben, melyek egyébként elevenszülők, a peték nagy, gömbölyded formákként látszanak, míg a hímek ivarszervei függeszkedő kis kolbászkákra hasonlítanak.
A bébimedúzák az anyjuk harangjának belső oldalához kapcsolódva fejlődnek és az ide besodródó vízből nyerik táplálékukat mindaddig, míg készen nem állnak az önálló életre, ekkor alig többek fél centisnél. Az sem kizárható, hogy az anyaállat kis lipidgyöngyökkel is táplálja a kicsinyeket (egyszerre általában néhány fejlődik, de ezek különböző stádiumúak), mivel megfigyeltek ezekből a tápanyagban gazdag zsiradékból álló cseppeket mind az anyaállat, mind a benne fejlődő utódok testében is.
A különös medúza mintegy 200 tapogatója csalánsejteket tartalmaz. Azért nevezik pszichedelikus medúzának, mert nagyon valószerűtlen küllemű, mintha csak egy drogok okozta hallucinációból lépett volna elő.