Mára ritkán látható madár lett a hegyi billegető

A patak mentét égeres és puhafás ligeterdők szegélyezik. Évkezdésnek az új madárfajok keresésére a legjobb megfigyelő pont többek között az itt telelő hegyi billegetőkre (Motacilla cinerea). A nagy hidegben nem fagy be a meleg vizű források által táplált patak, így madarunk gyakran a kikövezett szegélyen, hosszú farkát billegetve, táplálék után keresgél. Ha ekkor megzavarják, éles „cíz-cíz” riasztó hangját hallatja, de újból a patak környékén száll le újra. Táplálékát vagy a sekély patakban lévő köveken ülve keresi, vagy a tónál található kifolyónál, ahol elsősorban szúnyog és kérészfajokat, tegzeseket talál. A madárgyűrűzés igazolja, hogy területhű madár, télen a költőhely közelében kóborol.

A hegyi billegető hazánk területén régen sokkal gyakoribb költőfaj volt, mint napjainkban. Jelenleg a teljes országos állománya 250 pár körül mozog. Megfogyatkozásának az oka lehet, hogy kevés a tiszta vizű hegyi patak, ahol megtalálja életfeltételeit. Költési időben tipikusan hegyvidéki faj. Költ az Alpokalja, Mecsek és Északi-középhegység, még megmaradt kristálytiszta vizű patakjai mentén. A bakonyi költőpárokról sajnálatos módon csak negatív eredmények állnak a rendelkezésre, jelenleg csökkenő tendencia tapasztalható, többek között a kiszáradó patakok miatt.

Téli állományát a Magyarország területére északról érkező egyedek is gyarapítják. A telelő helyek a patakokon kívül a mesterséges halastavak, és természetes állóvizek, folyók iszapos partszakaszai. Az ornitológusok a meglévő tiszta vizű patakok mentén költőládák és költőüregek létesítésével segítenek a faj fennmaradásában.

Hazánk területén természetvédelmi oltalomban részesül a faj, az eszmei értéke 50 000 Ft.