Lítiumbányászat, vagy egy ritka virág fennmaradása?

Eriogonum tiehmii – ez a név az elmúlt években egyre ismerősebben cseng a természetvédők körében, ugyanis egyetlen nevadai élőhelyét lítiumbányászat fenyegeti. A lítiumra, amely az akkumulátorokhoz jelenleg elengedhetetlen, s amelyre a klímaváltozás elleni küzdelemben nagy szükség van, így a virág sorsa kapcsán egészen érdekes helyzet állt elő.

A virágra 1983-ban bukkantak rá, a sziklakerti virágokra hasonlító növénynek ezüstös, kissé húsos levelei vannak, halványsárga, később vörösessé váló, 15 centis, alacsony növésű virágzata május-júniusban nyílik. A növény mindössze 4 hektárnyi területen található meg, a számlálás alapján itt összesen 43921 tő élt belőle. Ezt a népességet pár óra alatt tökéletesen ki lehet irtani egyetlen buldózerrel. Az élőhelye speciális, egyedi összetételű csak itt található a számára megfelelő talaj, a szinte teljesen csupasz domboldalakon alig él más növény, ez a virágon viszont, a felmérések alapján, 129 különböző ízeltlábú él. Bár próbálták a magoncait másutt elültetve meghonosítani, az ott élő növényevő rágcsálók elpusztították.

Bár a növény védetté nyilvánítását már korábban kérelmezték, ez a folyamat éveket vehet igénybe, ám, ha minden a tervek szerint halad, 2022 szeptemberében megszülethet róla a döntés.

A speciális talaj, amelyen él e virág, sajnálatos módon teli van lítiummal és bórral, mindkét elem vonzó a bányászat számára, amelyet egy Ioneer nevű cég igyekszik kihasználni. 2020-ban a virág 17 ezer tövét elpusztították, szándékosan kiásták, elvágták a karógyökereiket, majd a helyszínen hagyták azokat, így találtak rájuk egyik rutin terület-ellenőrzés során. Ez az eljárásmód szándékos pusztítást jelent, hisz a gyökere nélkül nem lehet átültetni a növényeket.

Eszerint ma már kevesebb mint 30 ezer tő létezik e növényből, amely számára, jelenleg úgy tűnik, másutt sehol nem megfelelőek az életkörülmények.

A természetvédők kezdeményezésére a növény élőhelyét egy pufferzónával kiegészülten kellene védeni, így a jelen tervek szerint egy kb. 1,3 négyzetkilométeres terület válhatna védetté, amelynek a szívében él az Eriogonum tiehmii. Ez lehetővé tenné, hogy a beporzói nyugodtan végezhessék a feladatukat, és a növénynek esetleg képesek legyenek a magoncai is megnőni. A bányavállalat szerint e terület tizede is elég volna, azonban a bányászat miatti zavarás hatásától ez már nem tudná védeni a virágot. Bár a bányavállalat saját bevallása szerint tervezi a virág máshova áttelepítését és magról szaporítását is, amelynek részeként a Renoi Egyetemen jelenleg is zajlanak kísérletek, az eddigi próbálkozások sikertelenek voltak. Ez legfőképp a talajra vonatkozó igények miatt tűnik megvalósíthatatlannak, nem véletlen, hogy a virág kizárólag ott nő, ahol, és nem a szomszédos, minden egyéb szempontból hasonló domboldalakon.