Sebgyógyító csimpánzok?

Az Osnabrücki Egyetem és a gaboni Ozouga Csimpánz Projekt kutatói úgy tűnik, olyan viselkedést figyeltek meg vadon élő csimpánzoknál, amely a sebgyógyítás szándékát jelezheti: a majmok saját maguk és egymás sebeire rovarokat helyeztek. A felfedezésről a Current Biology folyóiratban számoltak be.

A gaboni Loango Nemzei Parkban működik az Ozouga Csimpánz Projekt, amelyet az Osnabrücki Egyetem szakembere, Dr. Tobias Deschner vezet, és ahol Dr. Simone Pika a kognitív biológus kutató. A német kutatók a vadon élő csimpánzok viselkedését, eszközhasználatát, más csapatokkal való kapcsolatát és szociális viszonyait vizsgálják, egy 45 fős csimpánzközösség megfigyelésén keresztül.

Dr. Pika elmondta, hogy az öngyógyítást, vagyis azt, hogy nem táplálék célú anyagot alkalmaznak magukon a kórokozók vagy a paraziták eltávolítására, számtalan állaton megfigyeltek, a rovaroktól az emlősökig. A csimpánzok és a bonobók esetében azt tudjuk, hogy a belső parazitáik ellen féreghajtó hatású növényeket, keserű leveleket fogyasztanak. Azonban azt, hogy külső sérülésekre használtak volna bármilyen sebgyógyító anyagot, eddig sehol sem tapasztalták, holott sok évtizede zajlanak Afrikában csimpánzmegfigyelő programok.

A német kutatók először 2019-ben pillantották meg ezt a tevékenységet. Alessandra Mascaro, aki akkor önkéntes munkát végzett a projekt számára, így számolt be az első megfigyelésről: „Egy Suzee nevű nőstényt követtem, és láttam, amint a kamasz fia, Sia lábsérülését ápolta. Azt vettem észre, hogy valamit, amit előtte az ajkai közt tartott, a fia lábsebére helyezett. Később, amikor visszanéztem a videófelvételemet, láttam, hogy kinyúlt, elkapott valamit a levegőben, majd ezt a szájával tartotta, s később a fia nyílt sebére tette.” Egy héttel később egy másik fiatal kutató, Laura Southern egy felnőtt hím, Freddy megfigyelése során látott hasonlót. A kutatók megbeszélve a különös eseteket arra jutottak, hogy apró repülő rovarokat foghattak meg a csimpánzok.

A következő évben már tudatosan követtek minden egyes sérülést, és dokumentálták a hasonló viselkedéseket; összesen 22 alkalommal tudták ezt megfigyelni, köztük olyan esetekben is, amikor saját sebükre helyezték az elkapott rovarokat a majmok. Az első megfigyelés után egy évvel ezt látta Southern: Egy Littlegrey nevű, felnőtt hím lábszárán mély, nyílt seb volt. Carol, a nőstény, aki épp kurkászta Littlegrey-t hirtelen kinyúlt és elkapott egy rovart, majd átadta a hímnek, aki rátette a saját sebére. Ezt követően Carol és két másik felnőtt csimpánz szintén megérintették a sebet és megmozdították rajta a rovart. A három egymással nem rokon csimpánz, úgy tűnik, kizárólag a csapattársuk javát szem előtt tartva viselkedett így!

A kutatók úgy vélik, a rovarok gyulladásgátló vagy fertőtlenítő hatásúak lehetnek. Bár a 21. századi Európában hihetetlennek tűnik, de ismert, hogy mi már legalább 3600 éve alkalmazunk sebeinkre rovarokat, azok antibiotikus vagy antivirális hatása miatt. Még az első világháborúban is bevett gyakorlat volt bizonyos nyüvekkel kezelni a sebeket: a nyű csak az elhalt szövetrészt ette meg, és így kitisztította a sebet, amely egyrészt elkerülte így az elfertőződést, másrészt be tudott gyógyulni (a gyógyulást akadályozza az elhalt szövettömeg). Az antibiotikumok előtt ez életmentő lehetett azzal, hogy megakadályozta az elfertőződést!

Az is lehet persze, hogy a szokás egyszerűen csak e csimpánzcsapat kultúrájának a része és semmi köze a sebgyógyításhoz, ahogy számos „gyógyító” tevékenység az emberi kultúrákban is ugyanilyen módon fennmaradt anélkül, hogy tényleges hatása volna. A csimpánzok viselkedésében azonban rendkívüli az is, hogy nem csupán a saját, hanem csapattársaik sebét is kezelték e módon, függetlenül attól, hogy van-e a kezelésnek valódi egészségügyi hatása, a szociális kapcsolatokra biztosan lehet.

A kutatók folytatni fogják a vizsgálatokat, egyrészt alaposabban megfigyelik a viselkedésmód szociális hatásait, összefüggéseit, másrészt megpróbálják megvizsgálni a sebekre tett rovarokat, hogy azoknak esetleg milyen biológiai hatásuk lehet. További érdekes feladat lesz azt megfigyelni, miként tanulhatják el egymástól e viselkedést a csimpánzok.