A tundráról érkezett téli vendég
Huszonegy esztendeje láttam utoljára a Kunmadarasi-pusztán sarkantyús sármányt (Calcarius lapponicus) és huszonkilenc éve annak, hogy életem első sarkantyús sármány csapatát, szintén a Kunmadarasi-pusztán.
Nem meglepő, hogy mikor felröppent a hír, hogy a Polgárdi határában fekvő Nagycséripusztán egy példány sarkantyús sármányt leltek madarászok, autóba pattantunk és feleségemmel elindultunk ide. Egy mezőgazdasági területen, repcetábla és egy felhagyott szántó határában, itt telelő mezei pacsirták csapatában szúrtam ki a madarat, amely később távolabb leszállt egy tarlóra, majd láttuk a dűlő szélén, ahol táplálkozott. A madárkeserűfű (Polygonum) magvait fogyasztotta. Reptében jellegzetes hangját is hallottuk, amely a hósármány hívóhangjára emlékeztet.
További érdekessége a dolognak, hogy a Dunántúlon ritkán bukkan fel ez a madárfaj, Fejér megyében ez a második előfordulása. Rácalmásról egy adata van. A sarkantyús sármány igazi tundrai faj, alacsony növényzetű, törpecserjés, zuzmós, mohás élőhelyen fészkel, a törpefüzek, törpenyírek között.
Izlandról hiányzik, de Európában a skandináv országokban és Oroszországban költ. Hazánkban legelőször 1960. január 10-én észlelték a kiskunsági Ürbő-pusztán. Jellemzően kis számban őszi és tavaszi átvonuló idehaza, főképp a kígyófarkfűben gazdag szikeseken. Előfordul a Hortobágyon, Kardoskúton, Szentes, Cserebökény, Pitvaros térségében valamint a Bihari-síkon. A nyugati országrészbe csak rendkívül ritkán kóborol el.
Napjainkra már jellemzőek az áttelelő csapatok. Az Alföldön szeptember végén tűnnek fel az első példányok, októberben már csapatosan láthatóak.
Általában 5-6 tojást rak a tojó a talajra, sokszor gyapjúsás közé. Mindig egy-egy növény vagy növénycsomó takarásában. A fészket a tojó építi, mohákból, száraz gyökerekből, zuzmókból. Tojásait naponta rakja le, csak a tojó kotlik. A kotlás hamarabb kezdődik, mint ahogy a teljes fészekalj kialakul. 8-10 nap míg a fiókák elhagyják a fészket. Molyokkal, pókokkal, főleg szúnyogokkal, apró legyekkel táplálják fiókáikat, az etetésben mind a két szülő részt vesz. A nálunk átvonulók, telelők a szikfok növényei közül a bárányparéj, porcsin, sóballa, budavirág magvait fogyasztják, míg kora tavasszal a leveleit. Az eddig megfigyelt legnagyobb csapata közel négyszáz példányból állt, amelyet a hetvenes esztendők legelején a Kunmadarasi-pusztán láttak.
Magyarországon védett madárfaj, természetvédelmi eszmei értéke 25 000 forint.