Cédrusok segíthetnek az ibériai erdőkön

Az Ibériai-félszigeten a klímaváltozás miatt már most egyre nagyobb a szárazság, amelyet a helyi fafajok egyre kevésbé bírnak.

A Córdobai Egyetem szakemberei egy nemzetközi kutatócsoporttal azt mérték fel, hogy az ibériai erdők egyre siralmasabb helyzetén miként lehetne javítani. Az atlaszcédrus (Cedar atlantica) ugyan valószínűleg nem őshonos a félszigeten, ám a Déli-Mediterráneumban elterjedt, és az ibériainál szűkösebb csapadékú helyeken is megél, leginkább Marokkó és Algéria hegyvidékeiről ismert. A cédrust elsődlegesen Andalúzia területén tájképi fajként és az erdők hézagpótlásaként régóta ültetik, s az így jelen lévő cédrusfák kiváló kísérleti terepet nyújtanak a szakembereknek is. „Megvizsgálhatjuk, miként alkalmazkodik egy idegen faj az ibériai helyzethez, ráadásul ez egy, a mienknél szárazabb ökoszisztémából származó faj, amely könnyen lehet, hogy képes lesz a klímaváltozást megszenvedő mediterrán tűlevelűek felváltására majd” – mondta Rafael María Navarro Cerrillo erdőmérnök professzor.
A spanyol erdőket leginkább a gyakoribbá vált tüzek veszélyeztetik, míg régen 100-200 év is eltelt egy adott erdőterület tűzvészei közt, ma már sokkal kevesebb ideje van az erdőnek a regenerálódásra. Eközben nemcsak az átalakuló klíma, de a terjedő kórokozók, köztük idegenhonos fajok is fenyegetést jelentenek. Az ezt ellensúlyozni kívánó erdészeti feladatok egyike a növényfajok migrációjának segítése, mivel egy fa lassú szaporodása önmagában nem képes lépést tartani azzal, ahogy a klíma átalakulása miatt új területet kellene meghódítania. Ezen törekvések egyike az, hogy a jövő ibériai klímájához eleve alkalmazkodott fajt, így az atlaszcédrust is segítik.
A lehetőségek vizsgálata során a már létező dél-európai atlaszcédrus-erdőültetvényeket mérték fel, azok földrajzi és éghajlati körülményeit vizsgálva. E felmérésekből kiderült, hogy az atlaszcédrus pontosan ugyanúgy viselkedik a hegyvidéki területeken, ahogy az ott eddig élt mediterrán tűlevelű fajok, így benne van a lehetőség arra, hogy a klímára érzékenyebb, s amiatt kiszoruló fajokat képes legyen helyettesíteni.
„Ha szeretnénk fenntartani a Mediterráneum száraz, magas hegyeiben az erdők szerkezetét, akkor ehhez az atlaszcédrus remek alternatívát jelentene” – tette hozzá Navarro Cerrillo, a Forests szakfolyóiratban közzé tett tanulmány egyik szerzője.
A kutatók kizárólag a cédrus klímaellenálló-képességeit mérték fel, arra nem terjedt ki a vizsgálat, hogy milyen ökológiai változásokkal járna a faj további terjesztése. Az erdők a klímaváltozás miatt világszerte átalakulóban vannak, és nem mindenütt teszi lehetővé a terület földrajzi adottsága azt, hogy az élőlények természetes úton vándoroljanak a számukra kedvezőbb területekre, ilyenkor jól jöhet az ember segítsége. Az ültetésekkel felgyorsítható az a folyamat, amelyhez a fák lassú élettempója természetes módon nem volna elegendő.