Jó ötlet a városokban háziméhet tartani?

A Svájci Állami Erdészeti, Hó- és Tájkutató Intézet (WSL) a Nature Urban Sustainability szakfolyóirat hasábjain újonnan közzé tett kutatási eredménye szerint a jelenlegi városi háziméh-tartás nem fenntartható, és annak szabályozására van szükség.

Bár a „mentsük meg a méheket” felkiáltások 99 százalékban a háziméhekkel illusztrálják a feladatot, ám valójában a vadméhek és más beporzók védelmét kellene szolgálnia. A háziméh ugyan a tömegmunkára alkalmas és szállítható állat, ám rengeteg növényt nem tud, vagy épp nem akar beporozni, ezek a növények gyakran a rájuk specializált más méhekre hagyatkoznak.

A kutatók 2012-18. közt 12 svájci városban végeztek felmérést, amelynek során hatalmas emelkedést tapasztaltak: míg az időszak elején négyzetkilométerenként 6,48 méhcsaládot tartottak, addig a végén 10,14 kaptár állt ugyanekkora területen. Míg 2012-ben összesen 3139 helyszínen tartottak háziméhet, addig 2018-ban már mintegy háromszor ennyi, 9370 helyen. Hasonló trendek tapasztalhatóak a világ számos más nagyvárosában, pl. Londonban, Berlinben vagy Párizsban is.

A kutatók kiszámították, hogy az egy kaptárra eső zöld terület igénye mekkora, s összevetették a valóságban rendelkezésre álló területekkel, s ez alapján nem volt már elegendő terület ennyi méh számára. Ez pedig azt is jelentette, hogy egyszerűen már nem áll rendelkezésre elegendő élelemforrás a városok területén. Egy angol kutatás szerint négyzetkilométerenként 7,5 kaptár a maximum „méh-népsűrűség”, amellyel még fenntartható a városi méhészet.

„Ha egy rendszert túlterhelünk, automatikusan kimerítjük az erőforrásait. Ez azt jelenti, hogy más élőlények, amelyek ugyanezen erőforrásoktól függenek, szintén megszenvedik a helyzetet” – magyarázta Joan Casanelles-Abella, a kutatás vezetője. Ez a városokra lebontva azt jelenti, hogy az ottani virágokon táplálkozó más beporzók is élelem nélkül maradnak. Svájc vadméh-fajainak 45 százaléka veszélyeztetett, ám a városokban meglepően sok vadméh élhet: a kb. 600 fajból például Zürichben 164 fajt lehet találni.

Bár a vadméheket most nem vizsgálták, de a kutatók úgy vélik, a városi háziméh-tartás további nyomást gyakorol a már amúgy is nehéz helyzetben lévő rovarokra.

A háziméhek is haszonállatok, és szükség van arra, hogy szabályozzák a tartásukat. „Az emberek gyakran vadállatként tekintenek a háziméhekre, mivel azok szabadon repkednek. A valóságban azonban háziállatokként tartjuk és tenyésztjük őket, s ezeket az embernek kell ellátnia megfelelő táplálékkal” – mondta Casanelles-Abella.

Míg vidéken mezőgazdasági tevékenység a méhtartás, addig városon ez leginkább rekreációs tevékenység, és a legtöbben „természetközelisége” miatt választják ezt a hobbit. Azonban a méhtartást nem igazán szabályozzák, azon kívül, hogy regisztrálni kell az új méhcsaládot, nincs szükség képzésre a tartáshoz. Nincs arra vonatkozó szabály sem, hogy milyen távolságra kell egymástól lenniük a kaptáraknak. „Elő kell állnunk valamiféle okos stratégiával, ami más haszonállatokhoz hasonlóan szabályozza a mennyiséget anélkül, hogy az emberek jóllétét negatívan befolyásolná” – mondta a kutató. Úgy véli, a megoldás a kaptárak egymástól való minimális távolságának meghatározása, a városokban a kiemelt jelentőségű vadméh-legelők helyének védelme, illetve a rendelkezésre álló virágok monitorozása is beletartozna egy jól működő rendszerbe. Emellett a városi lakosságot tájékoztatni is kell arról, hogy milyen hátrányos hatásai lehetnek a háziméhek túlzott sokaságának a városi biodiverzitásra.