A változatos madárének megdobogtatja a tojók szívét
Ha egy buliban ugyanaz a slágert túl sokszor játsszák le, unalmassá válik, hasonló a helyzet a madárénekkel is.
Úgy tűnik, az énekes verébsármány (Melospiza melodia) hímek tökéletesen tisztában lehetnek ezzel, mivel énekük során annak egyes melódiáit kreatívan meghatározott rend szerint adják elő. Az énekesmadár mintegy 30 percenként keveri meg a dallamokat, amelyeket énekel, így a tojók nem unják meg az énekét.
Korábbi tanulmányokból ismert, hogy az énekes verébsármány tojók az alapján döntik el, melyik hím lesz a szívük választottja, hogy az illető mennyire erőteljes, komplex éneket képes előadni, mennyire különbözik az a vetélytárs hímek énekétől. Azt azonban nem tudtuk eddig, hogy e madár kreativitása szándékos volt-e abban, ahogy az éneke strófáit keveri.
A Duke Egyetem beszámolója szerint a friss vizsgálatok során több mint 30 hím madár énekét vették fel Pennsylvania erdeiben, majd a felvételeket később laborban elemezték, hogy az énekek milyen elemekből, milyen ismétlődésekkel és milyen hosszan állnak össze.
A megfigyelések szerint a madarak mindegyike saját „lejátszási listát” készít az éneke egyedi strófáiból. Az akár 20-30 perces előadásaikban a hím verébsármányok igyekeznek elkerülni az ismétlődéseket, úgy fűzik össze a pár másodperces strófáikat, hogy a 6-12 részből álló szakaszok változatosak maradjanak. Egy ilyen hosszúságú ének-előadás esetén nem könnyű úgy dalolni, hogy ne csússzon bele ismétlődés!
Azzal, hogy a verébsármány képes ilyen hosszan megjegyezni, mit is dalolt, több mint 360-szor hosszabb memóriakapacitásról tesz tanúbizonyságot, mint az eddigi rekorder, a kanári, amely kb. 5 másodpercnyi dallamra képes csak e módon emlékezni dalolás közben.
A verébsármány ezzel igencsak közel került ahhoz, ahogy mi emberek a nyelvi készségeink révén a szavainkból összeállítjuk azt, hogyan és mit mondjunk. Lehet, hogy a nyelvi készségeink se olyan egyediek, csak ránk jellemző dolgok, mint hittük?
Ez a hal a lábain át érzi a zsákmánya illatát
Úgy tűnik, remek evolúciós modellt jelenthet egy hal az új tulajdonságok, új szervek kialakulásának vizsgálatához.
Genetikai hegeket viselnek az elefántfókák
Az állatok vadászata miatt lecsökkent egyedszám hatásait a ma élő egyedek DNS-ében jól fel lehet ismerni, ezt a szakemberek genetikai hegeknek nevezték el.
Különleges vadászmódszert használnak a rejtélyes chilei orkák
A Csendes-óceán déli részén élő kardszárnyú delfin csoport egyedi vadászati szokásait sikerült feltárniuk chilei kutatóknak.
Az élelemhiány a vadorzók fő motivációja
A kelet-afrikai védett területeken az állatokat ugyan védik, ám az ott élő emberek számára nem biztosított a megfelelő megélhetés.
Sikeresebb a polip, ha hal társával együtt vadászik
Nem túl gyakori, hogy két teljesen különböző állatfaj közösen szerez élelmet, ezt most polipok és halak esetében figyelték meg részletesen.
Előfizetés
A nyomtatott magazinra,
12 hónapra
