Nászúton Mexikóban és Hawaiin is

A púpos bálnák (Megaptera novaeangliae) Hawaii közelében és Mexikó csendes-óceáni partjai mentén is szaporodnak, ám egészen eddig úgy hitték, hogy a két csoport legalábbis a szaporodási időszakra teljesen elkülönül egymástól. Egy bálnakutatókból álló nemzetközi csoport bizonyítékot talált arra, hogy e cetfaj egyes egyedei igen rövid idő alatt több ezer kilométert úsznak párválasztás reményében. A kutatásról a Biology Letters szakfolyóirat számolt be.

A Hawaii és Mexikó közeli szaporodó területeket 4500-6000 kilométer távolság választja el egymástól, míg a nyári félévet a bálnák az óceán északabbi területein, Kanada és Alaszka vizein vadászva töltik, addig a téli félévben, a szaporodási időszakban a trópusi vizekre vándorolnak. A megérkezésüket követően a hímek versengeni kezdenek a nőstények figyelméért, és persze legtöbbször sikerrel is járnak. Vannak azonban kevésbé szerencsés hímek, akiknek nem elegendő leúszni az Alaszka-Hawaii vagy Alaszka-Mexikó távolságot, hanem még pluszban a Hawaii-Mexikó utat is meg kell tenniük. 2006-ban egy hím Hawaiitól úszott Mexikóba, 4595 kilométert megtéve. 2018-ban egy másik hím Mexikóból indult és Maui szigetéhez érkezett, 5944 kilométeres úszást követően.

A bálnákat a bőrük, pontosabban a farokuszonyuk bőrének abszolút egyedi mintázata alapján lehet azonosítani, és egy 1977 óta adatokat gyűjtő projekt, a Happywhale közel félmilliós fotókészletéből egy nemrégiben fejlesztett számítógépes algoritmus segítségével igyekszik az egyes bálnaegyedeket felismerni. A fotókat bárki feltöltheti, aki akár lakhelyéről, akár túrán, vagy hajóút során fényképezi a bálnákat. A projekt eddig összesen több mint 74 ezer bálnát több mint 184 ezer fotón ismert fel! E projektből származnak a mostani kutatásban felhasznált adatok is, vagyis azokat a világ különböző pontjain élő, utazó emberek saját, amatőr fotói jelentették.

Bár a pontos utazási időtartamot nem lehet meghatározni, hisz nem voltak a bálnákon nyomkövetők, így csak becsülni lehet ezeket. A 2006-os, rövidebb út minimum 27, maximum 47 nap lehetett, a kissé hosszabb 2018-as út pedig 35-62 nap. Ezeket az utakat a bálnák mindkét esetben gyorsabban tették meg, mint amit az átlagos vándorlási sebességük alapján számítottak a szakemberek, vagyis a két hím nagyon sietett a másik helyszínen lévő nőstények közé.

A kutatás érdekes eredménye az is, hogy a két nyári szaporodóhely bálnacsoportjai nem külön egyedekből állnak, hanem évről évre is változik azok összetétele. Ez azért is fontos, mert míg a mexikói púpos bálnák veszélyeztetett státusúak, addig a hawaiiak nem, holott ugyanazok az egyedek mindkét helyszínen előfordulhatnak, csak eltérő években. Eközben azonban ugyanazokat az egyedeket nyaranta rendszeresen ugyanott látják a kanadai vagy alaszkai táplálkozásuk során. Míg a bálnák ragaszkodnak az északi táplálkozóhelyeikhez, addig a szaporodóhelyeiket a nagyobb változatosság jellemzi. E viselkedésnek pedig a bálnafaj védelmére tett intézkedések szempontjából is jelentősége van.