Bébiétel madárfiókáknak

A kelet- és délkelet ázsiai, kb. rigóméretű tündérpitta (Pitta nympha) színpompás madárka, amely fő táplálékaként gilisztát fogyaszt, a fiókáit is gilisztával eteti. Azok a madarak, amelyek keményebb zsákmányt, például szöcskét adnak a fiókáknak, ezeket az eleségeket előkészítik, feldolgozzák-felaprítják, hogy a kismadarak könnyen le tudják nyelni, azonban a lágy, eleve könnyen nyelhető gilisztával kapcsolatban ezt nem feltételezte eddig senki.

Azonban nemrégiben egy a Journal of Ornithology-ban közzé tett vizsgálat szerint mégis kiderült, hogy a tündérpitta is feldarabolja a zsákmányt, mielőtt a fiókáknak adná, dél-koreai kutatók számtalan madármegfigyelés adatait dolgozták fel, és négy koreai madárcsalád helyszíni megfigyeléseivel egészítették ki azokat. (A madár költőterületének északi határa az ország déli részén lévő Hallyeohaesang Nemzeti Parkban húzódik.)

A tündérpitta fiókáinak étrendjét 80 százalékban földigiliszták alkotják, és a megfigyelésekből az derült ki, hogy a madárszülők a giliszták begyűjtésekor már felaprítják azokat, két-három darabba vágva a csőrükkel a zsákmányt. Ráadásul minél kisebbek voltak a tündérpitta fiókái, annál inkább felaprította a szülő a gilisztát számukra!

A kutatók szerint több célt is szolgálhat az aprítás: egyrészt így könnyebb a fészekbe szállítani az eleséget, másrészt a gyorsabb táplálkozás miatt kevésbé veszik észre a fiókákat a ragadozók, harmadrészt a giliszta menekülését erősen korlátozza, ha feldarabolják, így a már begyűjtött darabokat egyszerűen lerakhatja a madár a földre, míg továbbiakat keres. E három hatás bármelyike, illetve ezek együttese elegendő evolúciós előnyt jelenthetett a tündérpitta számára e különös viselkedéshez.

Az eredményeik ismeretében a koreai kutatók számos más, a tündérpittához hasonlóan gilisztafogyasztó madár, így a nálunk is előforduló rigók viselkedését is megvizsgálták, és úgy találták, hogy a giliszták darabolása nem egyedül rájuk jellemző: világszerte számos faj él ezzel a módszerrel. A mostani kutatás volt az első, amely részletesen vizsgálta és dokumentálta a különböző gilisztafogyasztó fajok táplálékelőkészítési szokásait.