Jégkori genetikai örökség a rénszarvasvándorlás
A rénszarvasok évszakos vándorlása az egyik leghosszabb ilyen migráció a szárazföldi állatok körében.
Egy kanadai vezetésű kutatócsoport nemrégiben a PLOS Genetics szaklap hasábjain közzé tett kutatási eredménye szerint a rénszarvasvándorlás az állatok jégkorszakból maradt genetikai örökségétől függ.
A kutatók 139 északnyuat-amerikai rénszarvas nőstényt GPS jeladós nyakörvekkel szereltek fel, és minden egyes állat génvizsgálatát is elvégezték. 50 olyan génváltozatot tudtak azonosítani, amelyek a vándorlással kapcsolatosak, és ezekből 27 az agyi aktivitást, a testi fejlődést, a zsíranyagcserét, illetve hormontermelést befolyásoló gén volt. A legfontosabbak az agyi aktivitást, mint például az állatok cirkadián ritmusát szabályozó gének voltak a vándorlás szempontjából.
A génváltozatok egy északi (tundrai) és egy déli (erdei) rénszarvas-populációra különültek el, ezek azt tükrözték, hogy az egyes állatok ősei a jégkorban a Sziklás-hegység melyik oldalán „estek csapdába”, amikor az észak-amerikai jégtakaró előretört. Annak ellenére, hogy a jégkor 11 ezer éve véget ért, és azóta rengetegszer kereszteződtek egymással a különböző helyen élt rénszarvasok, az a csoportjuk, amely a jégkorban az északi populációhoz tartozó ősöktől eredt, sokkal hosszabb vándorutat tett meg. A jégkor idején az északon, a tundrán élő rénszarvasoknak rendre délebbre kellett vándorolniuk az életben maradásért, míg az eleve délebbre élő népesség jól megvolt az ottani erdőségekben, és csak kisebb területeket járt be.
A vizsgálatok szerint a legfontosabbak az agyi aktivitást, mint például az állatok cirkadián ritmusát szabályozó gének voltak a vándorlás szempontjából, feltehetően azért, mert az évszakos vándorlás időpontját határozzák meg. Számos más állat (halak vagy emlősök) esetében is hasonló genetikai okok állnak, többek közt, azok évszakos vándorlásai mögött.
A kutatók felhívták a figyelmet arra, hogy a rénszarvast, és más vándorló állatokat is jelentősen sújtja az élőhelyvesztés, illetve az élőhely feldarabolódása, vagyis az, hogy a korábban összefüggő területeket utak, mezőgazdasági területek, ipari létesítmények, települések szabdalják darabokra. Ahhoz, hogy az összes ősi gént megőrizhessék ezek az állatok, biztosítani kell számukra a vándorlás lehetőségét.