Kagylógyűjtők
Egy tengerparti nyaralásról ritkán megy az ember haza néhány szép csigaház, kagylóhéj nélkül. Van azonban egy állat is, amely mások házát gyűjtögeti!
A kagylógyűjtő csigák, a tudományos nevük (Xenophora) szerint „idegeneket hordozók” e különös gyűjtőszenvedélyükről kapták jól megérdemelt nevüket. A kagylógyűjtő csiga saját háza lapított kúp, amelyre a növekedése közben egyre-másra tapasztja rá más állatok elhagyott házát, annak darabját, koralltöredékeket, tengeri férgek csöveit, s néha még apró kavicsokat is. Általában egy-egy csigaegyed szeret hasonló tárgyakat ragasztani a saját házára, azokat igen gondosan választja ki, helyezi a ház megfelelő pontjára, és a testéből kiválasztott ragasztóanyag és a hozzákevert finom üledékszemcsék segítségével rögzíti. Egy-egy darab felragasztása nagyjából másfél órás művelet, ha megvan vele, kicsit rázkódik és hintázik a csiga, hogy kiderítse, elég stabil-e a feltapasztott tárgy, majd 10 órán át mozdulatlanul várakozik, amíg a ragasztóanyag megköt.
Mi lehet a feladata ennek a különös dekorációnak? A malakológusok (csigakutatók) szerint a kagylógyűjtő csigáknak több okuk is lehet erre: nehezebb így felfordítani egy csigát, s ezzel feltárni a ház bejáratát a ragadozóknak; a ráragasztott holmik plusz erősítést adnak a vékony csigaháznak; mindezek mellett egy kis csiga, amelyre mindenféle holmi van ragasztva, pont úgy fest, mint egy halom törmelék a tengerfenéken, és ugye egy törmelékkupac senkinek nem csinál étvágyat. A megfigyelések szerint legalább egy fajuk táplálkozás során úgy védi a saját fejét, hogy az a házra tapasztott egyik kagylódarab alatt marad. Nem véletlenszerűen helyezik fel a házukra az idegen anyagokat: a kagylóhéjakat a belső felükkel felfelé nézve, a kisebb csigaházakat pedig a hegyükkel kifelé nézve, küllőszerűen ragasztják magukra.
Nem egyszer előfordul, hogy a kagylógyűjtő csiga házára nemcsak a saját maga által feltapasztott darabok ragadnak rá, hanem például egy szivacs vagy korall is kiszemelheti, tovább növelve az idegen „tárgyak” tömegét.
A kagylógyűjtő csigák több mint két tucat faja elsősorban a trópusi tengerek lakója, a sekély vizektől egészen 1400 méteres mélységig előfordulnak, táplálékuk az alga és tengeraljzaton heverő szerves törmelékek. A kagylógyűjtő csigákat akár a tengerfenék macskáinak is hívhatnánk, ugyanis elássák az ürüléküket!
Kagylógyűjtők
Kagylógyűjtő csigák kövületeit már igen ősi kőzetekben is megtalálták: a mai fajokra emlékeztetőket a devon időszakból (419-359 millió év) ismerjük, ám már az ordovíciumban (485-444 millió éve) is léteztek olyanok, amelyek kisebb kagylótöredékeket tapasztottak saját házukra. A modern Xenophoridae család a késő kréta időszakban (kb. 100 millió éve) jelent meg.
Radar segíti a jegesmedvék védelmét
A jegesmedvék létszámának felmérésében igen nagy segítséget nyújt a radar.
Idén télen nem etetik a manátuszokat Floridában
Az elmúlt két tél során salátával segítették a hatalmas vízi emlősök életben maradását, de úgy tűnik, idén erre már nem lesz szükség.
Eddig ismeretlen sünfajt fedeztek fel
Nagyon ritka, hogy emlősfajt fedezzenek fel, most Kína keleti részén sikerült rábukkanni az eddig ismeretlen sünre.
Vén rügyekből sarjadzik a mamutfenyő
A mamutfenyők (Sequoia sempervirens) hatalmas veszteségeket szenvedtek el az elmúlt évek kaliforniai tűzvészeiben, egy új kutatás azonban reményt ad a megújulásukra.
Az állszíjas pingvin szundija
Az állszíjas pingvinek esetében egészen furcsa alvási ritmust figyeltek meg.
Előfizetés
A nyomtatott magazinra,
12 hónapra
