Kagylógyűjtők
Egy tengerparti nyaralásról ritkán megy az ember haza néhány szép csigaház, kagylóhéj nélkül. Van azonban egy állat is, amely mások házát gyűjtögeti!
A kagylógyűjtő csigák, a tudományos nevük (Xenophora) szerint „idegeneket hordozók” e különös gyűjtőszenvedélyükről kapták jól megérdemelt nevüket. A kagylógyűjtő csiga saját háza lapított kúp, amelyre a növekedése közben egyre-másra tapasztja rá más állatok elhagyott házát, annak darabját, koralltöredékeket, tengeri férgek csöveit, s néha még apró kavicsokat is. Általában egy-egy csigaegyed szeret hasonló tárgyakat ragasztani a saját házára, azokat igen gondosan választja ki, helyezi a ház megfelelő pontjára, és a testéből kiválasztott ragasztóanyag és a hozzákevert finom üledékszemcsék segítségével rögzíti. Egy-egy darab felragasztása nagyjából másfél órás művelet, ha megvan vele, kicsit rázkódik és hintázik a csiga, hogy kiderítse, elég stabil-e a feltapasztott tárgy, majd 10 órán át mozdulatlanul várakozik, amíg a ragasztóanyag megköt.
Mi lehet a feladata ennek a különös dekorációnak? A malakológusok (csigakutatók) szerint a kagylógyűjtő csigáknak több okuk is lehet erre: nehezebb így felfordítani egy csigát, s ezzel feltárni a ház bejáratát a ragadozóknak; a ráragasztott holmik plusz erősítést adnak a vékony csigaháznak; mindezek mellett egy kis csiga, amelyre mindenféle holmi van ragasztva, pont úgy fest, mint egy halom törmelék a tengerfenéken, és ugye egy törmelékkupac senkinek nem csinál étvágyat. A megfigyelések szerint legalább egy fajuk táplálkozás során úgy védi a saját fejét, hogy az a házra tapasztott egyik kagylódarab alatt marad. Nem véletlenszerűen helyezik fel a házukra az idegen anyagokat: a kagylóhéjakat a belső felükkel felfelé nézve, a kisebb csigaházakat pedig a hegyükkel kifelé nézve, küllőszerűen ragasztják magukra.
Nem egyszer előfordul, hogy a kagylógyűjtő csiga házára nemcsak a saját maga által feltapasztott darabok ragadnak rá, hanem például egy szivacs vagy korall is kiszemelheti, tovább növelve az idegen „tárgyak” tömegét.
A kagylógyűjtő csigák több mint két tucat faja elsősorban a trópusi tengerek lakója, a sekély vizektől egészen 1400 méteres mélységig előfordulnak, táplálékuk az alga és tengeraljzaton heverő szerves törmelékek. A kagylógyűjtő csigákat akár a tengerfenék macskáinak is hívhatnánk, ugyanis elássák az ürüléküket!
Kagylógyűjtő csigák kövületeit már igen ősi kőzetekben is megtalálták: a mai fajokra emlékeztetőket a devon időszakból (419-359 millió év) ismerjük, ám már az ordovíciumban (485-444 millió éve) is léteztek olyanok, amelyek kisebb kagylótöredékeket tapasztottak saját házukra. A modern Xenophoridae család a késő kréta időszakban (kb. 100 millió éve) jelent meg.
Az etióp farkas néha méhecskének érzi magát
Az etióp farkas ragadozó, a szürke farkas rokona, ám kimondottan szereti a nektárt.
Csapadékos időkben több a válás
Legalábbis a madaraknál: hasonló összefüggést találtak az extra száraz időszakok esetében is a Seychelle-szigeteki poszáta esetében.
A természetfotóst is meglepte, mit kapott lencsevégre
Nem tudta, mit lát pontosan a képen, de szerencsére követői választ adtak a kérdésére.
Ritka, gyönyörű tollazatú madárfaj bukkant fel Sümegen
A faj hazánk területén fokozott védelmet élvez.
Így segíthetünk rágcsálópusztító madarunknak
Egerészölyvek szinte bárhol láthatunk az utak szélén.
Előfizetés
A nyomtatott magazinra,
12 hónapra
