A világ első nemzeti parkja

A Yellowstone Nemzeti Park összesen 8980 négyzetkilométeren terül el Wyoming, Montana és Idaho államok területén, a Sziklás-hegységben. Amerika őslakói több ezer éven át éltek, vadásztak és halásztak ezen a területen, ám miközben a telepesek folyamatosan húzódtak nyugat felé, az elszigetelt terület növény- és állatvilága egyre nagyobb veszélybe került. A természetvédők emiatt a Yellowstone védetté nyilvánítását követelték.

A területre számos expedíciót indítottak, majd a tudományos bizonyítékokkal felvértezett washingtoni képviselők 1872 elején egy törvényjavaslatot terjesztettek be az Egyesült Államok kongresszusa elé, amelyben javasolták: óvják meg a parkot a prémvadászoktól, aranyásóktól és letelepedőktől. A Yellowstone Nemzeti Park védelméről szóló törvényt 1872. március 1-jén írta alá Ulysses S. Grant elnök, ezzel pedig megszületett a világ első nemzeti parkja – idézi vissza a park történetét a Yellowstone hivatalos oldala.

„A Yellowstone-folyó forrásvidékét ezennel fenntartjuk és elzárjuk a letelepedéstől, használattól vagy eladástól… és nyilvános parknak vagy kikapcsolódásra alkalmas helynek szenteljük és elkülönítjük az emberek javára és örömére” – mondja ki a Yellowstone Nemzeti Park védelméről szóló törvény.

A park támogatói úgy képzelték, hogy a park kormányzati támogatás nélkül is képes lesz létezni. Nathaniel P. Langfordot, a Washburn Expedition tagját ezért fizetés nélkül nevezték ki felügyelői posztra. Hivatalának öt évében jól végezte a dolgát, ám a vadon élő állatok és más természeti helyek védelméről, törvények és bevétel hiányában nem tudott gondoskodni, nem tudott alapvető struktúrákat kiépíteni, sem rendvédelmi őröket fogadni. A park második felügyelőjét, Philetus W. Norrist 1877-ben nevezték ki, és a kongresszus hamarosan költségvetést irányzott elő „a park védelmére, megőrzésére és fejlesztésére”. A következő években már utakat építettek és pihenőhelyeket létesítettek, majd felfogadták az első vadőrt is, miközben felszólaltak a vadászok és a vandálok ellen. Norris a folyamatos feltárás révén a park földrajzi ismereteihez is rendkívül sokat tett hozzá, ám 1882-ben eltávolították a posztjáról. Utódainak sok évig nem sikerült megállítaniuk a vadon élő állatok pusztítását: orvvadászok, földfoglalók, favágók és vandálok pusztították a Yellowstone-t.

Az amerikai hadsereg 1886. augusztus 20-án vette át a park irányítását, amely megerősítette és betartatta a szabályokat. Csapatok őrizték a főbb látnivalókat és kitiltották a bajkeverőket, a lovasság pedig a hatalmas területen járőrözött. A legnagyobb fenyegetést azonban továbbra is az orvvadászok jelentették, tevékenységük már a bölények kipusztulásával fenyegetett. Akkoriban a maximálisan kiszabható büntetés a parkból való kitiltás volt, ám miután az eset megjelent egy korabeli népszerű magazinban, országos felháborodást keltett. A kongresszus két hónapon belül elfogadta a nemzeti park védelméről szóló törvényt, amely növelte a hadsereg hatáskörét a park kincseinek védelmében.

A Yellowstone-nak azonban egyértelműen szüksége volt a természetvédelmi területek speciális igényeihez igazodó szakemberek összehangolt munkájára. A századfordulón ezért létrehoztak egy olyan szervezetet, amelynek egyetlen célja a nemzeti park kezelése volt. A kongresszus 1916. augusztus 25-én fogadta el az úgynevezett National Park Service Organic Act-et Woodrow Wilson elnök jóváhagyásával.

Yellowstone első természetvédelmi őrei 1918-ban álltak szolgálatba, akik közül sokan a hadsereg veteránjai voltak. Később módosították a határokat, hogy azok jobban megfeleljenek a természetes domborzati jellemzőknek. Hoover elnök 1929-ben írta alá az első törvényjavaslatot, amely megváltoztatta a park határait, majd 1932-ben végrehajtási rendeletet adott ki.

A második világháború során a park létesítményeinek fenntartásához szükséges pénzt háborús erőfeszítésekre fordították, ám ezután megugrott a Yellowstone látogatottsága, amely 1948-ra elérte az évi egymillió embert. Ezt látva Conrad Wirth, a Nemzeti Park Szolgálat igazgatója 1955-ben meggyőzte a Kongresszust, hogy finanszírozzon egy fejlesztési programot: ez volt a Mission 66. Az építészként képzett Wirth modern anyagok és előregyártott elemek alkalmazását javasolta. Az alacsony karbantartást igénylő épületek gyors és olcsó felépítése szándékos eltérést mutatott az eddig használt rusztikus stílusúaktól. Bár a Mission 66 főként a látogatói létesítményekre és az úthálózat fejlesztésére összpontosított, oktatási programokat és az alkalmazottak lakhatásának bővítését is tartalmazta. Mindez jelentős fejezetnek számít a park történetében, hiszen jól tükrözi az elképzeléseket arról, hogy a természeti és kulturális erőforrások védelme mellett miként lehet fokozni a látogatók élményét.

Később, 1963-ban változásokat javasoltak a vadállomány kezelésére, majd 1970-ben az új medvekezelési terv során megszüntették a parkban található külszíni szeméttelepeket. A Nemzeti Parki Szolgálat történetében példátlannak nevezhető tűzesetek (összesen 250) pusztítottak 1988 nyarán, amelyek számos kérdést vetettek fel a meglévő tűzkezelési politikákkal kapcsolatban. Emellett fontos évszámnak nevezhetjük 1995-öt, amikor a természetvédők helyreállították a farkas populációkat a park területén.

A Yellowstone Nemzeti Park ma a világörökség része, amely híres gejzíreiről, hőforrásairól és egyéb geotermikus jelenségeiről ismert A park emellett bolygónk utolsó nagy, érintetlen ökoszisztémáinak egyike.