A rénszarvasok titkos élete

Egy alaszkai rénszarvascsorda életének izgalmas pillanatait örökítette meg egy kutatócsoport az elmúlt évek során, s nemrégiben közölték a felvételek elemzésével kinyert adatokból készült tanulmányukat az Ecology and Evolution folyóiratban. Olyan dolgokra derült fény, mint például a rénszarvasok étrendjének változatossága, vagy épp az utódnevelésük rejtett pillanatai. 2010-től kezdődően az alaszkai vadvédelmi szolgálat szakemberei azt vették észre, hogy kevesebb rénszarvasborjú születik, és amelyek világra jönnek, azok is soványabbak a korábbiaknál. Emiatt igen fontos kérdés volt, hogy vajon mit esznek nyaranta az állatok, vagyis abban az időszakban, amikor az ellés zajlik, s amikor a kicsinyeket nevelik, ennek vizsgálatára szolgált egy kutatás. A kamerák beállításaik alapján a nappali órákban 20 percenként 9-9 másodpercnyi felvételt rögzítettek, minden felvételhez GPS segítségével meghatározott helyszínadat is társult; ezekből a videókból a kutatók egy 2 perces válogatást is összeállítottak.

Az Alaszkai Egyetem (Fairbanks) beszámolójából kiderül, hogy az állatokat vizsgáló szakemberek rengeteg hasznos információhoz jutottak hozzá, a rénszarvasokra nyakörvön felerősített kamerák felvételeiből. Alaszka 31 rénszarvascsordájának egyike, a Fortymile nevű csorda életét kísérték 2018 és 2019 nyarán, 30 nőstény „operatőr” segítségével, több mint 18 ezer rövid videót rögzítettek a kamerák. A felvételekből azonosítani lehetett, hogy a kedvenc, de fehérjében szegény zuzmón kívül milyen táplálékokat vesznek magukhoz az állatok, de azt is, hogy mivel töltik az idejüket: 43,5 százalékban esznek, 25,6 százalékban kérődzenek, 14 százalékban járkálnak, 11,3 százalékban ácsorognak, s csupán 5,1 százalékban szundítanak. Kiderült az is, hogy mennyire kínozzák a rénszarvasokat a rovarok, és azt is felvették a kamerák, amint egy kicsiny hófoltra menekültek előlük. Máskor a szeles helyszíneket választotta ki a csorda a rovarok elleni védekezésként (a szélben nehezebben repülő vérszívók ellen ez hatékony módszer).

A legbizarrabb felvételt egy elpusztult egyed kamerája adta: miután elpusztult, számos vadállat járt rá a tetemére és fogyasztotta el apránként. Egy másik esetben a legelésző rénszarvasmamához odajött a néhány hetes borja, s gyorsan megnyalogatta a mama orrát, száját – feltehetően azért, hogy így tanuljon arról, mit eszik a mama, s mit fog majd ő is enni, ha megnő.

A módszer sikeresnek bizonyult, a videók 91 százaléka kiváló minőségű lett (vagyis tökéletesen megfelelt a kutatás céljainak), s az is kiderült, hogy a legnagyobb problémát a rovarok csípései okozhatták. Szúnyog, bögöly és bagócs egyaránt kínozta az állatokat, és sokkal kevesebbet tudtak enni, amikor a rovarok tömegessé váltak. Emellett az is világossá vált, hogy nyáron is igen nagy arányú volt a zuzmó az állatok táplálékában, bár jócskán fogyasztottak növényeket (főként cserjék levelét) is.