A meggymagot roppantó madár
A téli etetők szórványos vendége a meggyvágó (Coccothraustes coccothraustes), enyhébb teleken elmarad, zordabb teleken pedig egy-két példánya látogatja a zöldövezeti városi kertek, falusi porták etetői.
Ha megjelenik az etetőn a cinegék csak a környék fáin, bokrain lesik, nem igen mernek a közelébe férkőzni. Ő a legtermetesebb pintyfajunk. Megfigyelhető, amint az etetőtálca közepére ülve, szinte egymásután hullnak ki a felbontott napraforgóhéjak az erős csőrkávák szélén.
Már a megjelenése is tekintélyt parancsol a téli etető madárvendégei körében. Ha pedig ilyentájt bükkösökben kirándulunk, szinte mindig találkozunk a lehullott levelek közül felreppenő kisebb-nagyobb meggyvágó csapatokkal. Egyik kedvenc csemegéjük a talajra lehullott bükkmakk. Télen létszámuk az északabbról érkező egyedekkel feldúsul, bár a hazai állomány egy része is melegebb éghajlatra vonul.
Fészke egy igazi mestermű, mint a felvételen is látható apró gyökerekből épül. Tojásai nagyon szépek, fehér alapon rőtszínű foltokkal és sávokkal tarkálltak. Fészekalja 4-6 tojásból áll, csak a tojó kotlik. A szülők a fiókákat apró rovarokkal, hernyókkal is etetik. Évente kettő fészekaljat nevelnek fel.
Nevét onnan kapta, hogy a meggy- és cseresznyemagot is képes elroppantani, a gyümölcsök húsát nem eszi meg! Népi elnevezése a magnyitó, kosorrú pinty, vasorrú, megtörő. Tollruhájának az érdekessége és éke egyben az, hogy az ötödik nagyevezőtől az evezőtollak vége hullámos, színe acélos kék. Csőrük nyáron kékesfekete, télen sárgásfehér színűek.
Védett madárfaj, a természetvédelmi eszme értéke 25 000 forint.