A természetben nincs idő szundikálni
Bár az alvás létfontosságú, eddig mégsem végeztek állati alváskutatást vadon élő állatokon, természetes körülmények közt.
A Max Planck Állati Viselkedéstani Intézet és a Kaliforniai Egyetem (Davis) kutatói végezték azt a vizsgálatot, amelyben egy vadon élő páviáncsapat alvási szokásait mérték fel úgy, hogy az egyes állatokra gyorsulásmérős nyakörveket helyeztek. Az így begyűjtött adatok rengeteg, eddig ismeretlen információval szolgáltak a majmok alvási szokásairól, az elemzések eredményeit az eLife szakfolyóiratban közölték a kutatók.
A nyakörvek érzékelői észlelték, amikor az állat aludt, s azt is, amikor felébredt és mocorgott, s ezek jelei alapján meg lehetett különböztetni az alvással s az ébrenléttel töltött időt. E mérések mellett az állatok zavarása nélkül hőkamerás felvételeket is készítettek az együtt alvó csapatról, s ennek adatai igazolták a nyakörvek érzékelői gyűjtötte információkat.
Korábbi laboratóriumi vizsgálatokból úgy tűnt, hogy amikor egy állatnak kevesebb alvásra van lehetősége, azt később bepótolja (ahogy mi is tovább alszunk hétvégén), azonban a vadon élő páviánoknál ilyen nem fordult elő. Ha kevesebbet aludhattak, akkor se szundikáltak később, hogy bepótolják a hiányzó alvást, hanem végezték a szokásos napi teendőiket. Kiderült az is, hogy azok a majmok, amelyek csapattársaik közvetlen közelében aludtak, gyakrabban felébredtek alvás közben és rövidebb ideig is aludtak, ám emellett az is világossá vált, hogy az együtt alvók ugyanakkor ébredtek fel. A kutatók szerint könnyen lehet, hogy ezeket az ébren töltött éjjeli időszakokat a társas kapcsolataik erősítésével töltötték.
„Eddig úgy tűnt, a modern, iparosodott társadalom jellemzője az, hogy felhalmozzuk az alváshiányt. Azonban a kutatási eredményeink azt sugallják, hogy más, nem ember főemlősök is feláldozzák az alvásidejüket, akár egészségtelen mértékben is azért, hogy részt vehessenek egyéb tevékenységekben. Úgy tűnik tehát, hogy a jelenkorunk emberi szokása, amelyben az alvás és más tevékenység közt választunk, evolúciós múltunknak is része volt” – magyarázta a kutatást vezető Carter Loftus.
A gyorsulásmérős alvásvizsgálat igen kiválónak bizonyult, és ezzel számos más állatfaj alvási szokásainak megismerése felé vezető utat nyitott meg a kutatás.