Mit keresnek az oroszlánok a fán?

Számos macskaféle könnyedén felmászik a fákra, de nem az oroszlán – néhány helyen mégis szokásukká vált.

Ha egy leopárdot képzelünk magunk elé, nem ritka, hogy egy faágon lustán elnyúló állat jelenik meg lelki szemeink előtt, ha egy oroszlánt, akkor viszont a fa árnyékában hentergőket látunk. Van azonban néhány olyan hely Kelet-Afrikában, ahol az oroszlán se átall fára mászni. Vajon mi lehet az oka?
Tanzániában a Szerengeti egyes pontjain, a Lake Manyara Nemzeti Parkban, vagy az ugandai a Queen Elizabeth Nemzeti Parkban is találkozhatunk bizonyos helyeken a fákon csapatostól pihenő oroszlánokkal, ám máshol eszükbe se jutna fára mászni. Ahhoz, hogy erre képesek legyenek, megfelelő felépítésű fákra van szükség, amelynek a vízszinteshez közeli alakú ágai nőnek, és nem túl magasan a talajszint felett. Ilyen fa például az ernyőakácia (Vachellia tortilis), vagy a szikomorfa (Ficus sycomorus), ezekre az oroszlán is fel tud mászni.
Azonban az oroszlán testalkata nem fára mászásra termett, robusztus vállai s mellső lábai a nagytestű zsákmányállatok, mint pl. a bivaly legyűréséhez alkalmazkodtak, eközben a csípője s a hátsó lábai kevésbé erősek, holott a fára mászásnál jól jönne a segítségük. Vagyis az eltérő életmód anatómiailag másféle felépítéssel jár, mint egy könnyed, hosszú lábú, ruganyos leopárdé, amely a kisebb állatokat, például impalákat ejt el. A legfőbb különbség a lapockacsont méretében és alakjában van, s emiatt az oroszlán távolról sem könnyen mászik fára. Azt se feledjük, egy hím oroszlán akár 180 kilós is lehet, számukra még balesetveszélyes is a fára mászás.

Mi az oka annak, hogy számos oroszlán mégis megteszi? Többféle elképzelés is van, ezek egyike, hogy a fák lombjai közt hűvösebb van, mint alattuk, azonban, bár a hőségben fontos a hűvös, nem biztos, hogy ez önmagában elegendő ok. Esős évszak idején a fák a csapadék, a nedves talaj elől is nyújtanak némi védelmet. Ne feledjük azt se, hogy az oroszlán is csak macska, s így szereti a környezetét valamely, abból kiemelkedő pontról szemlélni.
Más elképzelések szerint a talajszinten rendkívül gyakori vérszívó rovarok elől menekülhetnek a magasba. A legvalószínűbb, hogy e tényezők együttesen motiválhatják a fára mászást azoknál az oroszlánoknál, amelyek ehhez megfelelő környezetben élnek. A famászó oroszlánok, bár egy-egy falka tagjai átadják e szokást az utódgenerációnak, semmiben nem különböznek a többi, négy lábbal a földön járó oroszlántól.