Az agutinak túl büdös az ocelot

Ahogy az ember étvágyát is könnyen elvehetik a stresszes helyzetek, úgy az állatok is hasonlóan reagálhatnak ezekre. A Smithsonian Trópusi Kutatóintézet és a Panamai Egyetem szakemberei nemrégiben azt vizsgálták meg, hogy miként hat a ragadozóktól való félelem az aguti (Dasyprocta leporina) étvágyára. Az aguti kedvenc eledele egy bizonyos pálmafa termése, amelyet a fa alatt szeret elrágcsálni. Az agutik azonban rettegnek a macskaféléktől, joggal, mivel a fő ragadozójuk az ocelot. Az ocelot (Leopardus pardalis) a territóriumát ürülékével és vizeletével jelöli meg, ezt pedig az aguti felismeri, s amint a vizsgálatokból kiderült, el is kerüli, még akkor is, ha éhes.

A kutatók kameracsapdákat helyeztek ki, illetve megjelölték a pálma földre hullott terméseit, s így mérték fel, hogy merre táplálkoznak az agutik. A felvételek és az adatok elemzéséből az derült ki, hogy nem ettek az ocelotok által gyakran látogatott helyszíneken, különösen az esős évszakban, amikor több élelem állt rendelkezésre, azonban a száraz, élelemben szegény évszakban már nem válogattak. A kísérlet folytatásában kiderült, hogy az ocelot vizeletének szaga önmagában kiváltja ezt az elkerülő magatartást az aranybarna bundájú rágcsálóknál.

Mivel az aguti, és más rágcsálók is terjesztik az őserdőben a magvakat, a ragadozóik miatt elkerült helyeken a földön maradnak a magvak. Ezzel más magfogyasztók, például bizonyos bogarak számára nyújtanak eleséget, s ezen keresztül befolyásolják azt, hogy hol milyen fák növekedhetnek a széthurcolt magokból. Az ocelot és a magvakat fogyasztó zsizsikszerű bogarak gondoskodnak arról, hogy az erdő sokfélesége fennmaradjon, és ne válhasson egyeduralkodóvá a pálma!

Az nem derült ki a kutatásból, hogy mit esznek az agutik akkor, ha az ocelotok szaga miatt elkerülik a kedvenc ételüket nyújtó helyszíneket, így a későbbi vizsgálatoknak lesz még mit kideríteni.