Mit csinál a sarlósfecske, ha holdfogyatkozás van?

A mi sarlósfecskéink amerikai rokonai, a fekete sarlósfecskék a holdfényhez igazítják a vándorlásukat.

A Lundi Egyetem számolt be egy igen érdekes, szakembereik által vezetett nemzetközi kutatásról, amelyben a fekete sarlósfecske Észak-Amerikában fészkelő alfaja (Cypseloides niger borealis) vándorlási szokásait vizsgálták. A Current Biology hasábjain közzé tett tanulmányuk szerint e madár például teliholdkor igen nagy magasságokban repül, s látszólag vadászik is, ám holdfogyatkozás idején alacsonyabbra vált.
A kutatók mikroméretű repülési adatgyűjtőket helyeztek a madarakra, s ezek a repülési időről, a repülés sebességéről, irányáról, magasságáról adtak utólag információkat, a madár amazóniai telelőhelye és a Colorado államban lévő költőhelye közti utak során. A mérések megerősítették azt az elképzelést, miszerint a szaporodási időszakon kívül e madár folyamatosan repül – a hazai sarlósfecskékről is így vélik a szakemberek. A véletlennek köszönhetően olyan érdekességre is fény derült a vizsgálatok során, mint az eddigi legidősebb meggyűrűzött fekete sarlósfecske kora: 17 év (az eddigi rekorder 15 éves és egy hónapos volt). A kutatók szerint a sarlófecskék hosszú életéhez hozzájárulhat az is, hogy szinte egész életüket a levegőben töltik.
„A fekete sarlósfecskék a 8,5 hónapnyi időt kitevő vándorlásuk során egyetlen egy alkalommal se szálltak le, végig a levegőben voltak” – mondta Anders Hedenström, a Lundi Egyetem biológus kutatója. A mérések során a leghosszabb szünet, amíg egy madár nem repült, 11 órás volt, de a 8,5 havi vándorlás és telelés teljes időszaka során összesen 9-23 órán át voltak inaktívak a fekete sarlósfecskék!
Az adatelemzésekből kiderült, hogy teliholdkor extrém magasságokba emelkedtek a madarak: míg nappal csak pár száz méteren repültek, ha éjjel telihold (vagy e közeli fényviszony) volt, 2000-4000 méteren rótták vándorútjukat. Ilyen éjszakákon alkonyatkor nagy magasságba emelkedtek, majd az éjszaka során lassanként visszaereszkedtek a nappali repülési szintre.
Egészen véletlenül a vizsgálati időszak idejére egy teljes holdfogyatkozás is esett (2019. január 21.), így az eközben mért adatok újabb érdekességgel szolgáltak. Mivel holdfogyatkozás csak teliholdkor van, amikor a madár alapvetően csak nagy magasságban száll, furcsa volt látni az adatokon, hogy a fekete sarlósfecskék fogyatkozás kezdetétől indulva fokozatosan alacsonyabb repülési szintre ereszkedtek, s a teljesség fázisának végéig alacsonyan repültek. A fogyatkozás elmúltával, ahogy újra erősödni kezdett a holdfény, a madarak ismét nagyobb magasságba emelkedtek fel. Hasonló szintváltásra egyetlen más holdfényes éjszakán se került sor!
„Az eredményeink igen érdekesek, s hasonlóak más, a holdfény erősségéhez alkalmazkodó függőleges irányú mozgásokhoz, így például ahhoz, ahogyan a tengerekben a zooplankton reagál a holdfényre” – tette hozzá Anders Hedenström.
A kutatók szerint az a valószínűsíthető elképzelés, hogy a rovarzsákmányuk is magasabban repül holdfényben, ám lehet, hogy csak ekkor, a jobb látási viszonyokban képesek észrevenni őket a sarlófecskék. Az adatgyűjtő eszközök által rögzített repülési sebességváltozások alapján a holdfényes éjjeleken a madár nem békésen vitorlázott, hanem aktívan és cikázva repült, vagyis valószínűleg vadászott a nagy magasságokban.
A zsákmányolási elképzelést erősíti, hogy egy brazil denevérfaj szintén ilyen magasságban vadászik éjjelente, illetve számos (főként vándorló) rovarról vált ismertté, hogy hasonló magasságokban repül éjjel.