Hol élnek a világ legöregebb fái?

Egy kínai vezetésű nemzetközi kutatócsoport azt mérte fel, hol élhetnek a tudományos, természetvédelmi és kulturális szempontból is rendkívül fontos matuzsálemi korú fák. Ehhez 4800 helyszínen, 230 fafajba tartozó, közel 200 ezer fa adatait vizsgáltak meg, és összegezték a fák életkorára vonatkozó adatokat az élőhely földrajzi adottságaival.

Kiderült, hogy már az 1000 éves fák is nagyon ritkák, ám az igazi matuzsálemek, a 2000 évesnél idősebb fákból mindössze 30 található, amint arról a Conservation Biology folyóiratban beszámolt a kutatócsoport. Már korábbi vizsgálatokból úgy tűnt, hogy egy-egy terület legöregebb fái a régió hűvösebb részein, ahol kevésbé termékeny a talaj, ott szeretnek nőni, s gyakoribbak az idős fák a mérsékelt égövben, mint a trópusokon. Érdekesség: a nyugati tuja gazdag talajon alig él 400 évet, míg szinte talaj nélküli szirten 1500 éves példányt is találtak.

Emellett ezek az idős fák kedvelik a meredek felszínű területet, s azt a helyet, ahol az ember jelenléte nem domináns. A Mediterráneumban az idősebb fák előszeretettel nőnek sziklákon, sziklás hegyoldalakon.

Bolygónk legidősebb fái a simatűjű szálkásfenyő (Pinus longaeva) fajba tartoznak, a legöregebb, 4900 éves egyed (USA) is. A második a chilei patagónciprus (Fitzroya cupressoides) 3622 évesen, harmadik egy óriás mamutfenyő (Sequoiadendron giganteum) 3266 évvel (szintén USA), a negyedik egy Przewalski-boróka (Juniperus przewalskii) Kínából, 3053 évvel. További 24 nyitvatermő fajt találtak, amelyek egyedeinek kora meghaladta az ezer évet. A zárvatermők közt mindössze 3 faj akadt 1000 évesnél idősebb példányokkal: majomkenyérfa (Adansonia digitata, kb. 2450 év), Cariniana micrantha (kb. 1400 év) és a Dipteryx odorata (kb. 1200 év, e fa termése a tonkabab). E zárvatermők korát radiokarbonos módszerrel tudták megállapítani, mivel a trópusi fák nem növesztenek jól számlálható évgyűrűket.

A most vizsgált, közel 200 ezer fából mindössze 620 egyed volt ezer évesnél idősebb, 18 volt több mint 2000 és egy több mint 3000 éves (nem a világ összes idős fája volt az adatbázisban). Az adatelemzésekből az is kiderült, hogy minél idősebb volt egy fa, annál nagyobb eséllyel nőtt nagyobb magasságban, vagyis hegyekben. Gyakorlatilag a matuzsálemi korú fák a nagyon kevés tápanyagot nyújtó sziklás hegyi területeken élnek. Ezek a fák több energiát fordítanak arra, hogy túléljék a zord körülményeket (pl. szárazságot), megküzdjenek az elemekkel (viharok, tűzvészek), visszaverjék a kórokozók támadását, így lassabban növekednek.

Mivel az ember alapvetően igyekszik a nagyobb (idősebb) fákat kivágni, ha a faanyagot hasznosítani szeretné, hosszú idők során ez is hozzájárulhatott ahhoz, hogy a legidősebb ma élő fák az embertől védettebb, távolabbi területek lakói.