Hogyan hat a korallok pusztulása a halak színére?
Ahogy eltűnnek a védelmet nyújtó korallok, úgy lesz egyre kevésbé sokszínű a halközösség.
Egy új tanulmány alapján a korallok pusztulásával párhuzamosan egyre kevesebben vannak az élénk színű halak – számol be a James Cook Egyetem oldala. Christopher Hemingson, az intézmény nemrég végzett PhD-hallgatója szerint az elmúlt 30 évben az emberi tevékenységhez köthető stresszhatások miatt a zátonyok drámaian átalakultak, ami elsősorban a korallok számának csökkenésében érhető tetten. Az ilyen élőhelyeknél egyre több a nem korall alapú felület, például algatakaró. A szakértők arra voltak kíváncsiak, hogy ez miként hat a turistákat vonzó színpompás halakra.
Az eredmények alapján ahogy nő a szerkezetileg komplex korallok felülete, úgy lesznek egyre változatosabb színűek a helyi halak. Ha viszont az algaborítás és az elpusztult korallok mennyisége emelkedik, visszaesik a zátony sokszínűsége.
Hemingson szerint szembetűnő, hogy az 1998-as globális korallfehéredést követő években miként lettek egységesebbek a halközösségek árnyalatai. Úgy tűnik, a halszínek szempontjából a tengerfenék struktúrája meghatározó, még az összetételénél is fontosabb. Mint Hemingson hozzátette, a zátonyok kínálta védelem lehetővé tette, hogy a helyi halak színesek legyenek, ugyanis itt kevésbé kell támaszkodniuk rejtőszínükre.
A probléma az, hogy a globális felmelegedést a legnagyobb eséllyel éppen olyan korallok vészelik át, amelyek kisebb eséllyel tudnak védelmet adni. Mindez azt jelenti, hogy tovább csökkenhet a zátonyok sokszínűsége, a halak elmaradása pedig jelentős ökológiai hatásokkal is jár majd.