A csér papák vezetik fiókáikat az első vándorúton

A madarak vándorlása évezredek óta lenyűgözi az embert, s felmerül a kérdés, hogy hogyan sajátítják el a fiatal madarak, merre kell menni távoli telelőterületeikre? A csérek hosszú távú vándorok, egy fajuk, a lócsér (Hydroprogne caspia) Szaharától délre vezető vándorlását vizsgálva jutottak különös következtetésre a Helsinki Egyetem kutatója vezette nemzetközi csoport tagjai, és a Nature Communications folyóiratban számoltak be eredményeikről.

A kutatók most egész madárcsaládokat láttak el GPS nyomkövetőkkel, hogy megértsék, miként adja át a vándorlás tudományát a szülőnemzedék a fiókáknak egy olyan faj esetében, ahol az egyedek általában együttesen vándorolnak. A lócsér, ez a halevő madár általában kisebb csapatokban kel útra, ám eddig nem sok információ volt arról, hogy ez pontosan miként zajlik, s hogyan viselkednek egymással vándorlás közben az egyedek. A lócsér csapatai esetében a felnőtt hímeké, elsősorban a biológiai apáké a fő felelősség, ők vezetik a fiatal egyedeket, s egy esetben találták azt, hogy egy nem vér szerinti apára hárult ez a feladat.

A megfelelő vándorlási útvonal elsajátítása kritikus a madarak életben maradásában. Az elemzések során kiderült, hogy a fiókák mindig közel maradtak az út során egy-egy felnőtt egyedhez, s azok a fiatalok, amelyek elveszítették út közben a szülőjüket, el is pusztultak. Ezért, legalábbis a lócsér esetében a túlélés záloga, hogy egy tapasztalt felnőttel együtt keljen útra. A fiatal madarak a visszatéréskor pontosan követték az apjuktól a telelőhelyre repüléskor elsajátított útvonalat, ám az nem világos, miért az „apák”, és nem az„ anyák” vezetik a vándorlást.

„Ez azt is jelenti, hogy a lócsér vándorlási ismereteit egyik generációról a másikra átörökített kultúra alapozza meg. Ennek pedig azokra a döntésekre is hatása van, amit a madarak évekkel azután hoznak, hogy az apjukat követve először útra keltek volna délre” – magyarázta Susanne Åkesson, a Lundi Egyetem kutatója, a tanulmány egyik társszerzője.

A megszerzett információk azért is fontosak, mert így átlátható, hogy a lócsér, és más vándormadarak miként vészelhetik át a klímaváltozás vagy a nagy fokú élőhelyvesztés hatásait. A fajok jövője függhet attól, hogy az egymás utáni generációk mennyire tudják megtanulni a sikeres vándorutak útvonalát és a közbülső pihenők helyszíneit.