A természet rejtett pillanatait szeretné közelebb hozni az emberekhez

Tizennégy évesen már egy önálló kiállítása is nyílt Felfedezhető Csodák címmel.

Farkas Kornél számára a fotózás egyáltalán nem feladat, hanem a kikapcsolódás és a szabadság érzésének megnyilvánulása, egyfajta felszabadultság és öröm. Képeivel már többször találkozhattak az olvasók az ng.hu foldalán is, az Önök küldték rovatunkban.
„Szeretném közelebb hozni az embereket a természet rejtett, titkos pillanataihoz. Ez a küldetésem, amivel megpróbálom felnyitni az emberek szemét azzal kapcsolatban, hogy milyen fantasztikus pillanatok játszódnak le a természetben, amikről sokan nem tudunk. Én is akkor jöttem rá erre, amikor már a természet- és vadfotózással kezdtem foglalkozni. Hihetetlen, abszolút megnyugtató dolog. Egy hosszú hétköznap, nehéz iskolai nap után megkérem apát, hogy vigyen el valamelyik kedvenc helyemre. Vagy egyszerűen felpattanok a biciklire és megállok útközben ott, ahol meglátok egy jó témát; lehet az egy virág vagy egy vízesés, bármi. Amikor fotózni megyek, megszűnnek a hétköznapi problémák: az iskola azért számos terhet rak ránk, illetve ha másnap írok egy témazárót vagy dolgozatot, akkor a tanulás után azonnal indulok a természetbe, mintegy jutalom gyanánt. Gyorsan megtanulok és közben inspirál, hogy mindjárt mehetek” – mesélte Farkas Kornél, aki nemrég töltötte be a 14. életévét és saját bevallása szerint a nyelvtan és a földrajz mozgatja meg a leginkább, mert itt mindig tud valami újat tanulni.
Egy lelkes fotósnak természetesen mindig van bakancslistája is, tehát azoknak a helyeknek a gyűjteménye, ahová szeretne egyszer eljutni. Kornél ebben a tekintetben is különlegesnek számít, hiszen vadállományban gazdag magyarországi helyszínekről álmodik: a gemenci gímszarvasok, a gyulai dámszarvasok, a kis-balatoni vízimadarak fotózásáról, hosszú bakonyi sétákról és a Vásárosnamény közelében található Bockereki-erdő felfedezéséről.
„Számomra a fotózás nagyon különleges élmény. Nem szeretem a szervezett fotóstúrákat, mert azokon hasonló képeket készít mindenki. Nekem viszont arra van szükségem, hogy én magam fedezzem fel az adott helyet, készítsem el a lesem és figyeljem meg, hogy mikor jár ki a vad. Az állandó fotós területem most a Duna-Ipoly Nemzeti Park területén van, ahol a leginkább cserkelni szoktam, tehát becserkészem a vadat. Sétálok egy kicsit, aztán felülök egy lesre, aztán újra megyek tovább. Karácsonyra kaptam egy lessátrat, de még nem volt alkalmam kipróbálni” – avat be minket fotós titkaiba Kornél.

Ahogy az ifjú fotós feleleveníti, lassan négy éve lesz, hogy megtalálta a szülei fényképezőképét az otthonuk mögötti kis házban. Eleinte a szentendrei utcákat örökítette meg városfotókon. Egy év múlva áprilisban, az online oktatást kihasználva tanárként dolgozó édesanyjával elhatározták, hogy minden pénteken elmennek valahová fotózni. Eleinte a környéket járták be, felfedezve Visegrád és Dobogókő természeti szépségeit. Később Kornél talált egy csoportot a közösségi oldalon, ott egy Nógrád megyei település repcetáblája ragadta magával a képzeletét. A következő fotók itt, illetve a környéken készültek, megörökítve az egybefüggő repcemező mellett egy kamilla- és pipacsmezőt is.
Aztán az egyik ismerőse elvitte magával vadakat fotózni, ahol magával ragadta a természetfotósok világa: a fácánok hangja, az agancsok kopogása és a felkelő nap első sugarai.
„Az osztálytársaim és a kortársaim már megszokták, hogy a fotózás ilyen fontossá vált az életemben. Szerintem ez már nekik is természetes, hiszen ötödikes korom óta készítek képeket. A barátaim drukkolnak és figyelnek, miközben számos interjút adtam már különböző médiumoknak. Néha a Szentendrei TourInform irodának is dolgozom, akik városi életképeket és városkörnyéki fotókat kérnek tőlem. Kiépítettem egy közel ötven emberből álló csapatot, ami leginkább a kapcsolati tőkémet jelenti: azokat az embereket, akiket a fotózás révén ismertem meg és akikkel már dolgoztam együtt. Óriási kincs, ha bármilyen kérdésem merül föl például újságírás, PR, marketing, kommunikáció terén, akkor nyugodtan fordulhatok hozzájuk. Nyílt egy önálló kiállításom is Felfedezhető Csodák néven a szentendrei Park Moziban, ahol az érdeklődők 10-15 fotómat tekinthették meg, köztük budapesti városfotókat, madárfotókat és tájfotókat. Elárulhatom, hogy most nyáron szeretnénk megszervezni a Felfedezhető Csodák 2 kiállítást” – sorolja az ifjú fotóművész az eddigi eredményeit.
Kornél azt is elárulta, hogy nála a képszerkesztés egy viszonylag rövid folyamat: ahogy fogalmaz, pár csúszka tologatás, színtelítettség, színhőmérséklet, csúcsfények, árnyékok, és a képkivágás módosítása, de soha nem manipulálja a fotót. A szentendrei fotós készített egy úgynevezett brand kommunikációs tervet is, amiben felsorolja az általa tervezett projekteket. Szeretne a jövőben többek között egy fiataloknak szóló ismeretterjesztő sorozatot indítani a Pilisi Parkerdővel közösen: egy-egy videóban mutatná be szakértő segítségével az adott térség élővilágát. Hamarosan elindul a 2022-es év legnagyobb projektje is: a Ferenczy Múzeumi Centrummal közös diáknagykövetség, amit nagyon vár, ugyanis saját bevallása szerint szeretne tenni azért, hogy a fiatalok megismerjék a természetfotósok világát, valamint az ország csodálatos természeti kincseit.