Felismerik-e önmagukat a kígyók?

A kígyók viselkedését vizsgáló szakemberek gyakran ütköznek abba a problémába, hogy miként lehet belelátni egy hüllő elméjébe? A főemlősök a kezükkel gesztikulálnak, az elefántok az ormányukkal jeleznek, a hollók a csőrükkel csipkedve jelzik egy kísérletre adott reakcióikat. No de egy kígyó??

Emiatt készítettek a kutatók egy, a kígyókhoz illő tesztet, amely a kémiai jeleket figyeli.

A kígyók kémiai jelek alapján észlelik a zsákmányukat, ezek segítségével menekülnek a ragadozóik elől, választanak párt, s közlekednek az élőhelyükön. A szagláson kívül a nyelvük öltögetésével is a környezet kémiai jeleit gyűjtik be és szállítják a szájpadlásukon lévő szervhez.

Nemrégiben egy Észak-Amerikában elterjedt siklóféle, a vörös szalagoskígyó (Thamnophis sirtalis) vizsgálata kapcsán kiderült, hogy az állat képes megkülönböztetni a saját szagát az ugyanolyan étrenden tartott testvérei szagától. A kutatást vezető Gordon Burghardt etológus és összehasonlító pszichológus szakember (Tennessee Egyetem, Knoxville) szerint ez a tükörkép-felismerést jelenti, az eredmény megfelel annak, mint amikor mi a tükörképünket látva tudjuk, hogy az ott mi vagyunk.

A tükörkép-felismerést a fejlett állatok sajátjaként ismertük meg, s csak egy maréknyi fajnál (pl. csimpánz, delfin) igazolták eddig. „Azonban a kígyók is meglehetősen sok kognitív képességről tesznek tanúbizonyságot, ha megfelelő módon vizsgálják őket, a megfelelő kérdéseket teszik fel a szakemberek, és figyelembe veszik az eltérő biológiájukat” – magyarázta Burghardt, a nationalgeographic.com beszámolójában.

Ismerd meg önmagad

Egy nemrégiben a Behaviour szaklapban közzé tett tanulmányban beszámolt Burghardt és kutatócsoportja arról a vizsgálatról, amit 24, egy alomban született vörös szalagoskígyó (e faj elevenszülő) testvérrel végeztek a laborjukban. A kígyókat egyenként, egymástól elválasztva tartották, és vagy csak halat, vagy csak gilisztát kaptak enni, így a kígyók ürülékét kémiailag meg lehetett különböztetni. Amikor az állatkák 4 hónaposak voltak, a kutatók négyféle ingernek tették ki őket egyesével: a saját terráriumuk piszkos terráriumbélése, egy velük azonos nemű és azonos étrendű testvérük terráriumbélése, egy azonos nemű de ellentétes étrendű testvérük terráriumbélése, illetve egy teljesen tiszta terráriumbélés.

A kísérletek során minden egyes változatnál megmérték a kígyó nyelvöltögetésének gyakoriságát, s azt, hogy általánosságban miként mozgott a terráriumban.

Kevesebbszer öltötték ki a nyelvüket a kígyók, amikor azonos étrendű testvérük terráriumbélését kapták, mint amikor a sajátjukat. Burghardt szerint ez azt jelzi, hogy az állatkák képesek a saját szagukat felismerni és megkülönböztetni más kígyókétól, még akkor is, ha a másik állat a testvérük.

Más értelmezések

Úgy 50 éve az amerikai Gordon Gallup kollégáival kifejlesztette az önfelismerési tükörtesztet, amely számtalan kísérlet alapját képezi ma is. A tesztben a kutatók az állatra tesznek valami jelet, amelyet kizárólag a tükörben láthat meg. Ha az állat a tükörbe nézve megérinti a saját testén a jelet, akkor átment a teszten, hisz érti, hogy a tükörképen ő maga látható. Az ember 1-2 éves korában átmegy a teszten, az emberszabásúak, mint a csimpánz, a bonobó vagy az orangután szintén, s néhány nem főemlős, mint az elefánt vagy a delfin szintén megfelel a teszten.

Azonban Gallup és kollégái szkeptikusak azokkal a pozitív eredményekkel szemben, amelyeket nem ember vagy főemlősök értek el, és kifogásolták a nem a látványon alapuló tükörteszteket is, mint például a most is használt kémiai szagjelen alapuló. Ezért is mondja James Anderson (Kiotói Egyetemről), aki gyakran dolgozott együtt Galluppal, hogy a kígyók bár valóban mutathatták az önfelismerés jelét a szagkísérletekben, ez nem tekinthető azonosnak azzal, ahogy egy ember vagy egy csimpánz felismeri magát a tükörben.

„Sok kutató figyelmen kívül hagyja azt, hogy az ember és az emberszabásúak mennyire spontán módon használják a tükröt a saját külsejük ellenőrzésére, megigazítására, vagy azért, hogy más nézőpontból lássák magukat” – írta Anderson egy e-mailben. „Nem létezik olyan meggyőző kísérleti eredmény, amely szerint az úgynevezett »kémiai tükör« hasonlóan működne.”

Burghardt azt válaszolta: „Nem állítom, hogy e kígyók öntudattal rendelkeznének, de úgy tűnik, képesek megkülönböztetni magukat a másik élőlénytől.”

A szakemberek abban sem értenek egyet, hogy kognitív szempontból mit jelent az, ha egy állat felismeri magát a tükörben. Gallup és Anderson szerint a tükörteszt sikeres teljesítése az öntudattal, az én-tudattal és talán mások egyedi énjének tudatával azonos lehet.

Más kutatók úgy vélik, hogy az öntudat nem egy pont, hanem egy folyamat, amelynek a különböző fajok számára különféle mértékű szintjei vannak. Burghardt szerint lehetséges, hogy az önfelismerés az öntudat kiterjedtebb, sok állatban meglévő szintje.

„Mindegy, mennyire elővigyázatosan dolgoztak a kígyós kutatás szerzői, a legnagyobb kihívás az lesz, hogy egy másik tudóst meggyőzzenek arról, hogy amit tapasztaltak, több az ingerre adott alapvető válasznál” – mondta Gordon Schuett, az atlantai Georgia Állami Egyetem ökológusa. Úgy véli azonban, hogy nem haszontalan a határok feszegetése. „Arra feltétlenül jó a kutatás eredménye, hogy a kígyók kognitív képességeiről alkotott véleményünket megkérdőjelezze.”

Nem csak buta ösztönlények

Egyre több kutatás bizonyítja, hogy a kígyók képesek tanulni, alkalmazkodni egy helyzethez, vagy épp barátságokat kötni.

A csörgőkígyók egyik faja (Crotalus oreganus) esetében például megfigyelték, hogy vadászat előtt félrepakolják a gallyakat az útból, mintha csak átrendeznék maguknak a környezetet, hogy könnyebb legyen rátámadni a zsákmányukra. A vörös szalagoskígyóknak egyéniségük van, és úgy tűnik, meghatározott egyedekkel társulnak. A gyémánt csörgőkígyó hímek évente visszatalálnak és visszamennek ugyanabba az üregbe, míg az erdei csörgőkígyó fiatalok és a vemhes nőstények egyaránt a közeli rokonaikkal szeretnek összebújni.

Burghardt szerint a kígyók számos olyan alapvető eszközzel rendelkeznek az életben, illetve a környezetben való eligazodáshoz, mint az emlősök, azonban a testfelépítésük és az életmódjuk miatt ezek rejtve maradtak előttünk.

„Arra irányul a munkásságom, hogy igyekezzek elmozdítani az emberek hüllőkről alkotott véleményét a lassú, buta, unalmas ösztönlény elképzelésről” – tette hozzá.