Nádasban rejtőzködő sitke
Vannak olyan nádi énekesmadarakat, amelyeknek a megpillantása nehéz feladat, ezek közé tartozik a fülemülesitke (Acrocephalus melanopogon) is.
Halkan kezdődik a madárdal, majd felerősödik: „hű-hű-hű” strófákkal. A madarunk szerényen énekel a tihanyi Külső-tó nádszegélyében. Az ének szép lassan belopózik a lelkembe, feltöltve azt melegséggel.
A fülemülesitke már korán, március elején megérkezik téli szállásáról a hazai költőhelyekre. Ha Tihanyban a Kiserdő-tetőről letekintünk a Külső-tóra, felülről jól kivehető, hogy a nád közé gyékényes foltok ékelődnek, nagy területeken. A sitke kedvenc élőhelye ez, ide rakja nádlevelekből és gyékénydarabkákból épült fészkét, amelyet hosszabb szálakkal a gyékénytövekhez erősít. A párok egymástól nagyobb távolságokra költenek. Két madárfajnak, a barkóscinegének és a kis vízicsibének, hasonló az élőhelyigénye, így ők szomszédoknak tekinthetők, ám a többi nádi énekessel nem költ együtt. Nevét onnan kapta, hogy az énekének a bevezetője a fülemüle énekéhez hasonlít.
A sitkék későn vonulnak el, sőt mi több még novemberben is hallhatunk éneklő madarat.
Hazánkban sehol sem gyakori, a legnagyobb számban a Hortobágyon és a Fertőnél költ. Veszprém megyében még a Sárosfői-tavaknál, a balatonedericsi Nádas-mezőn fészkel. Megpillantani nem kis kihívás, mert az avas nád és gyékény között egér módjára suhan. Magyarországon védett madárfaj, a természetvédelmi eszmei értéke 50 000 forint.