Egy mongol gazella útja

Német kutatók 5 éven át követték egy nőstény mongol gazella útját nyomkövetős nyakörv segítségével.

A Senckenberg Természet- és Élettudományi Kutató Társaság mongol természetvédelmi szakemberekkel közösen végzett kutatást mongol gazellákról (Procapra gutturosa). Öt éven át tudták követni a vándorló életmódú állat mozgását, ezen idő alatt több mint 18 ezer kilométert tett meg a gazella a mongol pusztán, vagyis a Föld kerületének közel a felét kitevő távolságot járt be.
Az Ecology folyóiratban közzé tett tanulmány szerint 2014-ben a kutatók 15 gazellát szereltek fel jeladós nyakörvekkel. A megfigyelést 3 évre tervezték, ám egy nőstény nyakörve 5 évig szolgáltatott adatokat. Ezzel gyakorlatilag az állat egész életéről információkat nyertek a szakemberek.
A gazella Kelet-Mongóliát többször átszelte észak-déli irányban. „Az út azonban nem is a hossza miatt volt rendkívüli, hanem azért, mert láttuk, a gazella sokszor több száz kilométert is bejárt számára ismeretlen területeken. Egyes helyekre csak egyszer látogatott el, míg másokra többször visszatért, de összevissza, megjósolhatatlan útvonalakon” – magyarázta a kutatást vezető Dr. Nandinceceg Dedzsid.
A kutatók szerint a fő különbség a világ más vándorló állataival, mint a gnúval vagy az amerikai öszvérszarvassal szemben, hogy a mongol gazella nem évszakhoz kötötten vándorolnak.
Az állat első éve viszonylag eseménytelenül telt, nagyjából azon a területen maradt, ahol a nyakörvet felszerelték rá, majd 2015 novemberében útnak eredt észak felé, először különösebb ok nélkül. Átkelt két befagyott folyón, majd mintegy 900 km megtétele után egy, az orosz határhoz közeli, hómentes területre ért. A rá következő tavaszon délnek indult, ám az ekkor már jégmentesen tomboló vizű Ulz és Kherlen folyókkal kissé meggyűlt a baja. Nem ment vissza a kiindulási helyére, hanem egy természetvédelmi területen kis nyári pihenőt tartott, míg világra hozta borját, majd továbbment délre, ám 2016 decemberében útját állta a kínai határkerítés. Az állat nem ment vissza az előző évi északi telelő területére, hanem légvonalban kb. 440 kilométerre az előző évi telelőjétől délre töltötte a hideg évszakot. 2017 tavaszán először észak felé ment, aztán, a kutatók legnagyobb meglepetésére visszatért pontosan ugyanarra a helyszínre, ahol a nyakörvét felszerelték 3 évvel korábban, majd itt is maradt 2018 őszéig. Ekkor ismét olyan helyre vándorolt, ahol korábban nem járt még, bejárt egy 400 kilométer nagyságú területet, majd 2019 januárjában visszatért oda, ahol a 2016/17 telét is eltöltötte. Ezt követően viszonylag keveset mászkált, majd 2019 augusztusában a GPS jeladó az állat pusztulásáról küldött adatot. A nyakörvet egy pásztornál találták meg a kutatók, aki elmondta, hogy a gazella csípőjén volt egy elfertőzött seb, s ez okozhatta a végzetét.
A hosszú ideig gyűjtött adatokból kiderült, mennyire fontos fenntartani azokat a nyílt területeket, ahol a hasonló, vándorló életmódú patások élelmet találhatnak. Létfontosságúak például a hómentes dombok, ahol a gazella télen is talál élelmet, legalábbis egyes teleken. A kutatás azt is megmutatta, hogy nem szabadna átjárhatatlan akadályokat építeni a sztyeppe északi és déli régiói közé.
A mongol gazellák átlagos életkora 5 év, a legidősebb ismert nőstény 9,5 éves volt, így a kutatóknak most egy állat egész életéről sikerült adatokat gyűjteni. Azonban még mindig sok a kérdés, nem tudjuk, miként tájékozódnak és döntenek ezek az állatok, illetve a csordáik kommunikációja sem ismert. Van még tehát kutatni való erről a sztyeppei állatról.