Magyar túravezető vezet végig a világ legnagyobb jégbarlangján

Az ausztriai Werfenben, egy történelmi salzburgi mezővárosban található az a természetes mészkő jégbarlang, amelyet németül Eisriesenweltnek, magyarul a Jégóriások világának hívnak. A barlang gyönyörű és csillogó, kristályszerű jégszobrai akkor keletkeznek, amikor a víz beszivárog a sziklahasadékokon át a nulla fok alatti barlangi körülmények közé, hogy egyfajta belső dekorációt szolgáltasson. A világ legnagyobb jégbarlangja a legszélesebb részén mintegy 30 méter, magassága is ugyanennyi, és 42 kilométer mélyen nyúlik be a Hochkogel-hegybe.

A természeti csodaországot 1879-ben fedezte fel Anton von Posselt-Czorich salzburgi természettudós, aki bár eredményeit publikálta az alpesi sportegyesület egyik lapjában, de akkoriban kevés embert érdekelt a barlangkutatás. A jelentés fontosságát csak 1913-ban ismerte el Alexander von Mörk, a salzburgi barlangkutatók alapítója, aki további kutatások során feltérképezte társaival a barlangrendszert. Mörk meghódította a jégtakaró legmeredekebb részét, a Nagy jégfalat (Große Eiswall), de elsőként kelt át a Vihar-tavon (Sturmsee), hogy felfedezzen mögötte egy hatalmas termet (ezt később róla neveztek el).
Az első világháború után újabb neves szakemberek érkeztek: Walter Von Czoernig, Franz Robert Oedl, valamint Friedrich Oedl úttörő felfedezéseket folytattak ebben a nagy és labilis természeti képződményben. Az Eisriesenwelthez 1920-ban érkeztek az első turisták; ekkor építették a felfedezők számára a Forscherhütte néven ismert kunyhót és az első barlangi útvonalakat, lépcsőket. Ekkor került sor a legelső idegenvezetéses látogatásokra is. A barlang hamarosan „világszenzációvá” avanzsált és nem sokkal később felépült egy újabb kőház, a Dr. Oedl-ház, amit 1925-ben nyitottak meg a nagyközönség előtt.

A barlang a magas alpesi fekvése, a jégréteg és a lavinaveszély miatt minden évben csak május eleje és október vége között áll nyitva a látogatók előtt: a fagyos termeket felkészült barlangi túravezetők segítenek felfedezni az első egy kilométeren kiépített szakaszon. Köztük van egy elhivatott magyar szakember is, akit a National Geographic olvasói már a magazin januári számában is láthattak, amint az Eisriesenwelt egyik jégkamrájában áll.

A 42 kilométer hosszú Eisriesenwelt („Jégóriások világa”) barlangrendszerben jó ezer éve képződött jeget is találni. A fotón, elől, Schillinger Norbert látható.

Forrás: Robbie Shone

„Egészen különleges feladat itt dolgozni, hiszen ez nem egy tipikus túravezetői állás. Persze több nyelven vezetjük körbe a látogatókat, akiknek mesélünk a barlang történetéről, geológiájáról és ökológiájáról, de nagyon összetett feladatról van szó. Ha karbantartási munkák adódnak a barlangban, például járatokat, utakat, lépcsőt kell építeni vagy tisztítani, azt is mi végezzük a munkatársaimmal. Itt aztán tényleg bármi előfordulhat. Olyan, speciális kihívásokkal kell néha szembenéznünk, amit egy külsős nem tudna ellátni. Egyszerűen tudnod kell, hogy ez a barlang hogyan működik, mert rettentő veszélyes hely, ahol szó szerint minden megtörténhet, ezért számos dologra oda kell figyelni. Itt tudni kell, hova lépsz, vagy hogy hol maradhatsz az ösvényen. Minden tavasszal küzdünk a beáramló csapadékkal, a megolvadt hóval. Most például akad olyan hely a barlangban, ahol 90 centiméteres jég képződött az úton. Annyi jég van itt, mint talán még soha. Olyan szakaszt is találhatunk, ahol a jég teljesen elzárta az utat, és ahol harminc centiméternyit kellett áttörni. Akkora jégréteg volt a barlangban februárban, ami csak áprilisban szokott lenni. De csak az első kilométeren vannak általában feladatok, hátrébb nincs jég. De nem is mennék oda egyedül, mert ez egy óriási labirintus” – mesélte Schillinger Norbert, aki öt kollégájával együtt dolgozik minden évben azon, hogy az Eisriesenwelt mindig a „legjobb arcát mutassa” az ide látogatóknak.

Ám a barlangi túravezetők sokrétű feladatai nem merülnek ki ennyiben. A szezon elején és végén mindig komoly munka vár rájuk. Schillinger Norbert elárulta, hogy november elején először kimossák az egész barlangot, hiszen a szezononként mintegy 180-200 ezer ember látogatása önkéntelenül is óriási piszokkal jár. Ezután kiszedik a régi út egy részét a helyéről és fokozatosan újat építenek. A barlang legmélyebb részeit is újjáalkotják, ráadásul minden munkaeszközt be kell cipelni oda, ami a többméteres hosszúságú fa- és acélelemek esetében például embert próbáló feladat. Munkájuknak és a természet kreativitásának köszönhetően azonban nem lesz két egyforma szezon a barlangban, mert az mindig kicsit máshogy néz ki. Nyitás előtt mindig legalább egy órát dolgoznak: ellenőrző körutat tartanak, eltávolítják a jégréteget az útról (csákánnyal, elektromos kábellel vagy végső esetben speciális sóval), előkészítik a karbidlámpákat (ugyanis nincs világítás a barlangban) és – bármilyen furcsán is hangzik –, szemetet a barlangból. Ráadásul bármikor történhetnek váratlan dolgok, amiket a barlangi túravezetőknek kell megoldani.

„Rengeteg dolgot meg tudok itt tanulni, amit nagyon szeretek a munkámban. Életemben nem gondoltam volna mondjuk, hogy megtanulok hegeszteni. Néha úgy érzem, hogy nekem van a világon a legjobb munkám. Imádok síelni és mondhatni egész nyáron tréningezünk a szezonra, mert a barlangban több mint 1500 lépcső van, fele felfelé, fele lefelé, és néha egyetlen nap hat kört megyünk. Rengeteg barlangban jártam már korábban is, mindig szerettem és kifejezetten érdekesnek tartottam őket. Ám ahogy a szezon elején és végén kinéz a barlang, az számomra is megdöbbentő; akár sok ezer tonna jég is lehet fent.
A jégformációk kialakulásához szél kell: ha kint plusz fok van, akkor kifelé megy a hideg szél, ha kint mínuszok, akkor befelé. A szélerősség attól függ, hogy mekkora ez a különbség. Nálunk egész télen nyitva van az ajtó és a betóduló hideg szél extrém módon lehűti a kőzetet, utána pedig könnyen kialakulhat a jégréteg. Az óriási barlangrendszerben rengeteg nagy kürtő van, ahol a meleg levegő gyorsan tud távozni. A bejárat a legmélyebb pontja a barlangrendszernek, ahová az összes hideg levegő próbál nyomulni. Nyáron, ha például 40 Celsius-fokos meleg van és kinyitjuk a barlang ajtaját, akkor akár 100 kilométeres óránkénti szél is kizúdulhat onnan. Ez az egész megfordul télen: a benti meleg levegő áramlik kifelé a kürtőkön és repedéseken, miközben rettentő hideg szél áramlik be a bejárattól; ez hűti le a barlangot körülbelül -15, -20 fokra” – magyarázta a barlang működését Schillinger Norbert, aki ha teheti kollégáival fent alszik a barlang mellett kialakított kisházban, többek között azért, mert hosszadalmas folyamat le- és feljárni a hegyre, ahová egyébként Ausztria legmeredekebb felvonója visz.

És hogy állatok vannak-e a barlangban? A válasz egyszerű: nincsenek, egyszerűen azért, mert túl hideg van bent. A tudósok eddig csak két állat maradványait fedezték fel itt: az egyik egy barlangi medve csontja, amelyek viszont már egy bő 20 ezer éve kihaltak és a kutatások szerint akkor sem a jégen másztak a barlang mélyére, hanem nagyon valószínű, hogy akkor még volt egy másik nagy bejárat, ami azóta teljesen beomlott. A másik – ám szintén rettentően ritka – állat a denevér, ami elképzelhető, hogy betéved valamelyik járatba.

Schillinger Norbert még egy, a barlanggal kapcsolatos érdekességre felhívta a figyelmet: az Eisriesenwelt üzemeltetését a kezdetek óta egy családi vállalkozás végzi. A magyar barlangi túravezető főnöke annak a dr. Friedrich Oedlnek az unokája, aki 1920-ban elkezdte itt a látogatók fogadását.
És végül egy bennfentes tippel is gazdagabbak lettünk: aki szívesen végigjárná a barlangot, annak a szakember mindenképpen a szezon elején javasolja az utazást. Ilyenkor van ugyanis a legtöbb jég és a jégcsapokat, jégformációkat, jégkristályokat tekintve ez nyújtja a legnagyobb élményt.