Tanulékony cápák

Ausztrál kutatók vezették azt a nemzetközi csoportot, amely az ausztrál bikacápák (Heterodontus portusjacksoni) viselkedését, pontosabban a szagingerekre adott válaszát vizsgálták, az Animal Behaviour szakfolyóiratban közzé tett kutatási eredményt a Scimex tudományos hírportál ismertette.

E faj számos korábbi kutatás alanya is volt már, és ismert róla, hogy elég tanulékony, ezért is mérték fel, hogy az élelem szagára miként reagál a szituációktól függően. Kiderült, hogy a cápákat egyre kevésbé érdekelte az élelem szaga, ha nem ehették meg azt, ez pedig azt jelenti, hogy megtanulták elkerülni a felesleges energiapazarlást, ha nem kecsegtetett egy szaginger táplálék jutalmával.

A cápákat gyakran táplálékkal, illetve annak illatával csalogatják a turisták közelébe. Azonban az állatok, ha csak csalogatják őket, de nem kapják meg az eleséget, egy idő után nem fognak már odaúszni az illatok hatására.

A vizsgálatok során 3 csoportra osztották a bikacápákat, és mindegyiknek ugyanazt az élelemillatot mutatták. Az első csoport minden egyes alkalommal kapott élelmet, ha az illat forrásához ment, a második csoport csak minden másnap kapott jutalomfalatot, a harmadik csoport egyáltalán nem kapott. A természetes reakció az, hogy a cápa az élelemmel kecsegtető illathoz ússzon, hisz enni akar.

A minden alkalommal jutalmazott csoport nagyon hamar elsajátította a feladatot, és egyre gyorsabban és gyorsabban érkezett meg az illat forrásához. A harmadik csoport azonban pont ellenkezőleg viselkedett: a hibába érzett ételillatra egyre kevésbé reagált, vagyis a természetes vonzódást elnyomta a negatív tapasztalat, s meg se indultak az illat felé.

Ez a viselkedés a vadászati, élelemszerzési stratégia optimalizálásáért felel, így a cápák hamar felhagyhatnak az olyan helyeken való vadászattal, ahol nincs elegendő elérhető élelem, s olyan helyekre szokhatnak át, ahol viszont bőven van. Charlie Huveneers, a Flinders Egyetem professzora elmondta, hogy még nagyon sokat nem tudunk a cápák viselkedéséről. „Az egyik leggyakrabban feltett kérdés, hogy mennyire tanulékonyak a cápák, s ez miként hozható összefüggésbe a cápaturizmussal, ahol élelemmel, vagy annak illatával csalogatják a cápákat.”

Az ökoturizmus szemszögéből az eredményeink alapján kijelenthető, hogy a cápák által megtanult viselkedést el lehet velük felejtetni, ha ritkábban kapnak eleséget. Emellett az is világos, hogy pusztán az illatok használata nem mindig lehet elegendő az állatok odacsalogatásához.

A kutatás eredményei épp emiatt is segíthetnek a cápákra irányuló ökoturizmusban, megmagyarázzák a cápák reakcióit, és hozzájárulhatnak ahhoz, hogy minél kevesebb, az ember hatására megtanult szokást vegyenek fel az állatok. Egyensúlyra kell törekedni a cápák turisztikai célú csalogatása és a természetes reakcióik közt, a cápák turizmus miatt megtanult viselkedési válaszait a lehető legkisebbre kell csökkenteni.

A kutatók következő feladata az lesz, hogy olyan cápafajokat is megvizsgáljanak, amelyekre a bikacápánál nagyobb arányú turizmus irányul (például a nagy fehér cápák), s kiderítsék, hogy kimutatható-e a turisták által látogatott helyszínek cápái közt ehhez hasonló tanult viselkedés.