Különleges erdő a Bakonyalján
Tulajdonképpen egy síkvidéki erdőről beszélünk, amelynek déli oldalát a 8-as főút határolja, a szokásos erdei pihenővel, sorompókkal, horgásztóval.
Mintha mondjuk a Kupi-erdő vagy akár a baktalórántházi eredők testvére lenne a szokásos leszivárgó hegyvidéki színezőelemekkel, bár azért a halvány sáfrány nem ilyen általános leszivárgó. Egyszóval semmi különös, pannon cseres tölgyesek és pannon gyertyános tölgyesek, tiszta botanikai dögunalom első hallásra.
Mondjuk, gyanús lehet, hogy ha Bakonygyepesről autózunk Noszlop felé, akkor a szokásos út melletti gizgazban, az undok függönynövényzet helyett személyesen a pirítógyökér tekerőzik jobbra-balra, mint melegkori reliktumnövény. Aztán ha beljebb hatolunk érdemes felkötnünk az állunkat, mert aztán kereshetjük a lápréten. A Széki-erdő legnagyobb erénye ugyanis az, hogy vizes. Nem úgy, mint az elrettentő szeder-csalán kombinációjú ártéri erdők, hanem mutatósan vizes; több patak is ered belőle, amelyek lejtés híján sokfelé szétterjednek és hamisítatlan lápréti hangulatot árasztanak. Hajnali rétegköddel, szivárgó kristálytiszta erecskékkel, elegáns lepkékkel és jó nagy orra esésekkel a megbúvó zsombékokban, ha nem vigyázunk.
Megtalálható ezeken a tisztásokon a teljes vizes botanikai fajkészlet, amelyeket ugyan lehet látni darabonként máshol is, de így együtt sehol. Gyapjúsásokat, mocsári aggófűvel, zergeboglárral, illatos hagymával, mocsári kígyófűvel, fehér zászpával és szibériai nőszirommal.
Sajnálatosan manapság a láprétek a leggyorsabb ütemben eltűnő élőhelyek, kaszálni szükséges őket fennmaradásukhoz, lehetőleg kézileg, biológus végzettségű kaszálókkal, akik ki tudják kerülni a speciális lepkefauna speciális táplálóflóráját, mert alapvetés az, hogy jó lepke ott van, ahol jó a növény. Számomra például teljesen rejtélyes, hogy a nagyon szórványos, de itt pontonként tömeges lápi tarkalepke hernyója miért pont az ördögharapta füvet kedveli. Jobb az íze? Feltehetjük ugyanezt a kérdést a fóti boglárka esetében is, aki a Fóti-hegy előterében a szártalan csüdfüvön éldegél, de a tokaji Kopaszon jól elvan a fokozottan védett gyapjas csüdfüvön is, sőt vannak bagolylepkék, melyek kimondottan boroszlánnal táplálkoznak, ami ritka is és mérgező is, bár nem a hernyókra, hanem az őket fogyasztókra. Ezért soha ne együnk élénk színű és ismeretlen hernyókat!
Él továbbá itt két nedves élőhelyhez köthető hangyaboglárka és vérfűboglárka, amelyek meghitt kapcsolatban vannak a hangyákkal. A lepkehernyók ugyanis a bolyban telelnek és hangyalárvákat eszegetnek a hangyák legteljesebb egyetértése mellett, cserében némi váladékért. Hát mit mondjak, nagyon tuti íze lehet annak az izzadmánynak.
Az erdő egyetlen szépséghibája, a mértani pontossággal kialakított feltáróutak, bár ezeknek is megvan az örvendetes botanikai funkciója. Itt található többek között a gömböstermésű madártej és a szakállas orbáncfű, amelyek valójában sokkal ritkábbak, mint azt sajtójuk hinni engedi, de igaz ez a lápréti alacsony pozdorra is.
A Széki-erdő azonban még mindig tartogat meglepetéseket. A nyugati szélén a magasfeszültségű vezetékek környékén száraz rétek is fellelhetőek, azok szintúgy védett képviselőivel; a selymes boglárkával, a selymes peremizzsel, a keskenylevelű tüdőfűvel és a vitézvirággal.
Az erdő története összekapcsolódott az Eszterházyakkal, így maradhatott fenn viszonylagos épségben mint grófi erdő, ami egyébként az ország másik felében is van ilyen néven Szamosszeg mellett, erdei holtágakkal és szintúgy jófajta növényekkel. Az Eszterházyak köztudottan példás gazdálkodók voltak, mindemellett soha nem küszködtek napi pénzügyi gondokkal, mint például a Zemplénben a Waldbott család tagjai, akik árverésen adták el a terület fakitermelési jogát a kereskedőknek, ők pedig már akkoriban sem voltak különösebben természetszerető emberek. A mai, teljesen ártalmatlannak tűnő erdei kisvasutak is ennek a fairtó akciónak voltak a részesei, elvégre a kitermelt fát így lehetett leggazdaságosabban kiszállítani az erdőből.
Visszatérve a Széki-erdőre, két híres embert kell említeni: Sobri Jóska betyárt és Tallós Pál erdőmérnököt. Mindketten jól ismerték a terepet, a betyárnak kiváló rejtekhely volt, Tallós Pál pedig botanikailag térképezte föl a térséget. Emlékét a Tallós nőszőfű őrzi, még Sobri Jóskáét a róla elnevezett fatányéros.
Végül egy jó tanács! Ne engedjünk a nyitott sorompó kísértésének ha autóval vagyunk, mert kifelé jövet előfordulhat, hogy a sorompót már zárva találjuk és ott fogunk penészedni minimum két órát, ráadásul még kínos kérdésekre is számíthatunk a kiengedésért cserébe.
Írta: Molnár Péter
Fotók: Ifj. Vasuta Gábor
Az etióp farkas néha méhecskének érzi magát
Az etióp farkas ragadozó, a szürke farkas rokona, ám kimondottan szereti a nektárt.
Csapadékos időkben több a válás
Legalábbis a madaraknál: hasonló összefüggést találtak az extra száraz időszakok esetében is a Seychelle-szigeteki poszáta esetében.
A természetfotóst is meglepte, mit kapott lencsevégre
Nem tudta, mit lát pontosan a képen, de szerencsére követői választ adtak a kérdésére.
Ritka, gyönyörű tollazatú madárfaj bukkant fel Sümegen
A faj hazánk területén fokozott védelmet élvez.
Így segíthetünk rágcsálópusztító madarunknak
Egerészölyvek szinte bárhol láthatunk az utak szélén.
Előfizetés
A nyomtatott magazinra,
12 hónapra
