Önkéntesként a madarak védelmében
A hivatásos természetvédelmi őrszolgálatot remekül kiegészíti az önkéntesek munkája, e munka szépségeiről mesél Szentesi Attila, a Körös-Maros Nemzeti Park önkéntes természetvédelmi őre.
Mely kisgyerek ne rajongana az állatokért? Mégse lesz mindenkiből önkéntes természetvédelmi őr felnőtt korára, azonban Szentesi Attila, megtartva gyerekkori érdeklődését, szabad idejében ma otthona tágabb környéknek madarait figyeli, a Körös-Maros Nemzeti Park területén. Ha útnak indul, családja csak arra kéri, ne maradjon el sokáig – de vajon félbe lehet hagyni a madármegfigyelést? A megfigyelő körutakra magával viszi fényképezőgépét is, fotókkal is dokumentál, persze e felvételek közé jó néhány remek kép is kerül azért!
Munkája során a kiválasztott madarakat követi, rendszeresen megfigyeli azok élettevékenységét, szaporodását, az így gyűjtött adatokkal a hivatásos természetvédők munkáját, és persze legfőképpen magukat a madarakat segíti. Kedvcsinálóként bemutatjuk, mivel is foglalkozik!
Hogyan lesz valakiből önkéntes vadőr?
Egy barátsággal kezdődött, amikor megismertem a madarakért felelős helyi nemzeti parki őrt, Tóth Imrét. Először csak a túzokokat számoltam, majd mutattam Imrének egy fotót, amin egy hamvas rétihéja hím volt látható, Imre meg mondta, hogy megmutatja, hol fészkelnek. Ezután már mindenre kíváncsi lettem, ami egy parkőr feladata.
Miért van szükség arra, hogy civilek besegítsenek a madárvédelembe?
A parkőrök óriási területet bejárnak és minden helyen csak viszonylag kevés időt tudnak eltölteni egy adott faj megfigyelésével. A civilek egy, vagy csak néhány faj megfigyelésére koncentrálnak, általában a lakhelyük közelében, ezért sokszor több időt tudnak az adott fajjal kapcsolatos információk gyűjtésével foglalkozni.
Pontosan milyen feladataid vannak?
Feladataim nincsenek, igazából ez egy „szerelem”, amit az ember boldogan csinál és beszámol az illetékesnek. Én a hamvas rétihéja revírfoglalásától a fiókák kirepüléséig követem az eseményeket. Emellett továbbra is figyelem a túzokok dürgését, fészkelésre utaló jeleket, majd a fiókás tyúkokat.
Fontos tudni, hogy ezeket a fokozottan védett madarakat messziről, az állat zavarása nélkül felügyeljük, 500-600, de néha 1500 méteres távolságból, lehetőleg takarásból, néha járműből. Az elsődleges az állat nyugalma, ilyenkor a fotózás iránti vágyat háttérbe kell szorítani, bármennyire csábító is a helyzet például egy dürgő túzokkakas megfigyelésekor.
Mik a kedvenc madárfajaid?
A rétihéják, azért mert nem erőből fogják meg a táplálékot, hanem szinte táncolva, kecsesen vetik rá magukat a zsákmányra. A fiókanevelésük is lenyűgöző, míg a tojó kotlik vagy a fiókákra vigyáz, addig a hímek vadásznak és hordják a tojónak a táplálékot, ami többnyire mezei pocok. Ilyenkor a hímek néha több mint 20 kilométerre is eltávolodnak a fészektől, majd visszatérve vékony hangon jeleznek a tojónak, aki a fészekről felröppen, tesznek néhány kört, majd a hím a levegőben átdobja a pockot. Ez a gondoskodás és az akrobatikus táplálékátadás az, ami engem teljesen lenyűgöz.
Mely hazai madárfajokat fenyegeti ma a legnagyobb veszély?
A nagytestű ragadozókat, leginkább a sasokat és a vizes élőhelyekhez kötött fajokat, valamint az öreg „őserdőket” igénylő fajokat.
Van olyan, szívednek különösen kedves eset, vagy történet, amellyel madárvédelmi munkád során találkoztál, és szívesen elmesélnéd?
Fantasztikus érzés, amikor én látom először a kirepült hamvas rétihéja fiókákat, ahogy próbálgatják a szárnyukat, majd pár nap múlva már önállóan fürkészik a pockokat kecsesen billegve néhány méterrel a talaj felett! Említhetném még a nemrég kirepült parlagi sast, ahogy vagy fél óráig vitorlázik felettem. Mindemellett számtalan kedves fajjal találkozom, vagy épp hallom a hangjukat.
Az bizonyos, hogy aki a természet megfigyelésével foglalkozik, ha csupán hobbiként is, annak nincsenek üres pillanatok az életében, az biztosan nem tud unatkozni. Miért ne alakíthatnánk e hobbit valami hasznos tevékenységgé?
Ha valaki szeretne Szentesi Attiláéhoz hasonló önkéntes munkát vállalni, akkor a helyileg illetékes nemzeti parknál, a hivatásos természetvédelmi őrnél érdeklődhet, jelentkezhet, illetve egy-egy nemzeti parki szervezett túrán is válaszokat kaphat a felmerülő kérdéseire. A polgári természetvédelmi őrjelöltek, alkalmasság esetén, oktatást és vizsgát követően, a nemzeti parkkal szerződést kötnek, s egy hivatásos természetvédelmi őr felügyelete alatt válhatnak a szolgálat részévé. A polgári természetőrök igen változatos munkával segíthetik az élővilágunk megóvását.