Mózes, Botond, János2022. május 16., hétfő
Természet

A törpeegér titkos élete

2022.04.20.Bajomi Bálint
National Geographic Magyarország

A törpeegeret választotta 2022-ben az Év emlősének a Vadonleső program. Ennek kapcsán számolunk be a faj vizsgálatának módszereiről és néhány érdekesebb tudományos eredményről.

Törpeegér
Forrás: Horst Helwig/McPhoto/ullstein bild via Getty Images

 

A védett törpeegér – a legkisebb rágcsálónk – mindössze annyit nyom egy levélmérlegen, mint egy zacskó sütőpor. Beszédes tudományos neve, a Micromys minutus is 10-15 cm közötti, apró termetére utal, bár ennek is a felét (önmagához képest) hosszú farka adja. Az egérke háta vörhenyes barna, oldala világosabb, míg hasa egészen fehér.

A törpeegér elterjedése és állománya Európában – így hazánkban is – visszaszorulóban van, elsősorban a magas kórós mezsgyék, vízparti nádasok, a cserjés erdőszélek és a sűrű sövények számának, kiterjedésének csökkenése miatt. Ezért is esett a választás idén e kevéssé ismert apróságra, amely lehetőséget ad arra is, hogy sérülékeny élőhelyeinek védelmére is felhívják a figyelmet. A szegély-élőhelyek megőrzése, fenntartása, a külterjes, kistáblás, búvósávokkal tagolt mezőgazdaság erősítése, a természetes erdőszerkezet fenntartása, valamint az általános rágcsálóirtók visszaszorítása kiemelten fontos a faj védelme érdekében is.

Törpeegér
Forrás: Inaturalist

Bár Magyarország egész területén, a számára alkalmas élőhelyfoltokon előfordul a törpeegér, a természetben ritkán kerül szem elé. Ezt rejtőszínezetén és apró termetén túl sűrű növényzetű élőhelye is magyarázza. A magas növényzetben, mezsgyesávok magas kórósaiban, nádasokban, sövényekben és bozótos erdőszegélyeken szinte láthatatlan. A sűrű növényzet közé építi művészien kialakított, ökölnyi fűfészkét is, amelyet tavasztól őszig használ. Mozgására jellemző, hogy fürgén, szinte akrobatikusan mászik fűszálakon, a bokrok, cserjék legvékonyabb ágain, de a fák törzsén is felszalad, ráadásul jól úszik. Mászás közben rendkívül mozgékony farkával nemcsak egyensúlyoz, hanem ügyesen kapaszkodik is.

Törpeegér fészke.
Forrás: Dr. Takács András Attila, Herman Ottó Intézet Nonprofit Kft.

Rokonával, a még kisebb termetű afrikai törpeegérrel olykor terráriumokban is találkozhatunk, házi kedvencként. A nálunk honos faj viszont 2012 óta védett státuszt élvez, így csak kivételes esetben, engedéllyel szabad tartani.
Most pillantsunk be egy kicsit a törpeegerek és más kisemlősök vizsgálatának világába!

A faj kialakulása és története
Horáček és munkatársai 2013-ban a PLOS ONE folyóiratban tekintették át a törpeegér evolúcióját. A kutatók 103 fosszíliát – főként fogakat és állkapocsdarabokat – vizsgáltak meg alaposan; 56 paramétert mértek le a maradványokon, utána ezeket statisztikailag elemezték. Az eredményeket összevetették a genetikai vizsgálatokon alapuló törzsfával. A faj jelenleg Angliától és Franciaországtól a Távol-Keletig (Kínáig, Tajvanig és Japánig) fordul elő. A fosszíliák tanúsága szerint a törpeegér őseinek rokonsága már a korábbi földtörténeti korokban – a késő Miocénben és a Pliocénben – folyamatosan jelen volt mind Kínában, mind Európában. A kutatási eredmények szerint azonban az egy másik, később kihalt evolúciós ág lehetett. A ma élő faj nagyjából 80 000 éve terjedt el újra a kontinensen.

Trükkös módszerek
Az ENSZ 1992-ben Rio de Janeiróban rendezett Környezet és fejlődés konferenciáján (Föld-csúcs) született meg A biológiai sokféleségről szóló egyezmény. A dokumentumban a döntéshozók fontos célként határozták meg a biodiverzitás megőrzését. A gyakorlati megvalósításhoz szükséges folyamatosan nyomon követni a fajok, populációk egyedszámát és időbeli változását. Ennek érdekében 1997-1999 között létrejött, és 2000-ben élesben is elindult Magyarországon a Nemzeti Biodiverzitás-monitorozó Rendszer (NBmR). A vizsgálatok fontos részét képezi a kisemlősök, így a törpeegér állományának felmérése. Emellett Angliától Svájcon keresztül Japánig több más országban is zajlottak célzott kutatások a törpeegerek előfordulásának feltérképezésére, ökológiájának vizsgálatára.

A kisemlősök jellemzően rejtőzködő életmódúak, így a kutatók a vizuális megfigyelés helyett más módszerekre támaszkodnak. Az NBmR arra alapozza ez irányú munkáját, hogy a baglyok az elfogyasztott prédaállatok – főként egerek, pockok, cickányok – emészthetetlen részeit, a csontjaikat és szőrüket köpetek formájában visszaöklendezik. Ezek összegyűjtésével, és a bennük lévő csontok vizsgálatával meg lehet állapítani, hogy az adott környéken élő baglyok mivel táplálkoznak és ez alapján következtetni lehet az ott élő kisemlősközösség fajösszetételére és egyedszámváltozására.

A Nemzeti Biodiverzitás-monitorozó Rendszer keretei között 2010 és 2019 között gyöngybaglyok 84 711 köpetét és törmelékes anyagát elemezték a kutatók. Ennek során többek között a törpeegér hazai előfordulását is sikerült pontosítani: a faj a mintavételi pontok mintegy 75 százalékáról került elő. Egyedszámában, a szóban forgó 19 év alatt, jelentős változás nem mutatkozott, ugyanakkor az állatka ritkának bizonyult, hiszen az összes kisemlős-csontmaradvány csupán 2 százaléka származott törpeegértől.

Egy másik lehetőség az idei Év emlőse kimutatására a kisemlőscsapdázás. A klasszikus módszer során a kutatók négyzethálós mintázatban a földre helyeznek olyan hosszúkás „dobozokat”, melyekbe az állat könnyedén bejut és megtalálja a csalinak kitett táplálékot, azonban a csapda szerkezete miatt már nem tud kiszabadulni a „dobozból”. Ezután már csak „szabadítóját” kell megvárnia, aki meghatározza a befogott egyedet, majd a befogás helyszínén el is engedi. Az ellenőrzés szükség szerint akár naponta többször is történhet.
A külföldi szakirodalom és a Herman Ottó Intézet Nonprofit Kft. munkatársainak saját tapasztalatai szerint még ha a fészkek tanúsága szerint jelen is van a törpeegér egy területen, ezzel a módszerrel alacsony hatékonysággal lehet csak megfogni az állatot. Fabrice Darinot egy franciaországi vizsgálat során póznákra helyezett csapdákat használt a földön lévők mellett, így érve el jelentős befogási eredményeket. Peter Vogel és Antoine Gander pedig Svájcban a növényzetre kötözött, szintén magasabban lévő eszközökkel kísérletezett , és így több törpeegeret fogtak, mint amennyit a korábbi svájci próbálkozások során összesen sikerült.

Törpeegér-élőhely Pomáz mellett, ahol a Herman Ottó Intézet Nonprofit Kft. szakemberei végeznek felmérést.
Forrás: Dr. Takács András Attila, Herman Ottó Intézet Nonprofit Kft.

Morris és munkatársai Walesben nyitott műanyag poharakat szereltek botokra egy méteres magasságban, illetve a talajszinten. Kölesmagokkal csalták oda az állatokat, majd az ürülékükből határozták meg őket genetikai vizsgálattal. A törpeegér-fogások 100 százaléka a növényi szárak szintjén történt, a talajon nem esett csapdába az állatfaj.

Törpeegerek a Zónában
Érdekes eredményekre jutott egy amerikai és ukrán kutatókból álló csoport. Az 1986. április 26-án Csernobilban történt atomerőmű-baleset után, 1994-ben és 1995-ben megvizsgálták a kisemlősök sokféleségét, elterjedését és genetikai állományát az erőmű környezetének belső, 10 kilométeres sugarú zónájában, egy 30 kilométeres körben, illetve az ezen a körön kívüli szomszédos területeken. Eredményeiket a Journal of Mammalogy tudományos lapban közölték. Meglepő módon a szennyezett, lezárt zónában több egyedet fogtak, mint a kontrollnak használt külső helyszíneken, a fajok sokfélesége pedig hasonló volt. A kutatás során két törpeegér egyedet találtak, egyiket a 30 kilométeres zónában, a másikat a külső, kevésbé szennyezett területen.
Bár közkeletű elképzelés, hogy a radioaktív szennyezés nukleáris sivataghoz, vagy szörnyszülöttekhez vezet, Baker és munkatársainak eredményei ezt nem támasztják alá. Sőt, még a leginkább radioaktív területen is egy dinamikus ökológiai rendszert találtak, kisemlősfajok változatos sorával. Mivel itt a baleset óta minimális az emberi tevékenység, a természet talán még jobban ki is tud teljesedni. A kutatók a normálishoz képest nem találtak jelentős anatómiai eltéréseket az állatokon, csupán néhány egyed lépe volt nagyobb a szokásosnál. A genetikai vizsgálatok se mutattak ki olyan változásokat, amelyek a sugárszennyezés hatására következhettek volna be. Ugyanakkor egy korábbi vizsgálatban kimutatták, hogy az átlagoshoz képest magasabb a mutációk száma az itt élő állatokban. A vizsgálatok nem terjedtek ki arra, hogy a daganatos esetek, illetve a vetélések gyakorisága megnőtt-e a kisemlősök körében a katasztrófa sújtotta területen.

Írta: Bajomi Bálint, Herman Ottó Intézet Nonprofit Kft.

Hozzászólások

Holdfogyatkozás a hajnali órákban

Holdfogyatkozás a hajnali órákban

2022. május 16-án a jelenségnek csak az elejét figyelhettük meg, mielőtt égi kísérőnk lenyugodott volna a horizont felett.

Vízügyes szakemberek a Balaton vízszintjéről

Vízügyes szakemberek a Balaton vízszintjéről

A jelenlegi csapadékhiányos helyzet ugyan szélsőséges, de nem rendkívüli, a Balaton nincs veszélyben a hiányzó vízutánpótlás ellenére sem - hangsúlyozta az Országos Vízügyi Főigazgatóság (OVF) az MTI-hez eljuttatott közleményében.

Így térhetett vissza az arab bejza

Így térhetett vissza az arab bejza

Az arab bejza (Oryx leucoryx) az Arab-félsziget bennszülött lóantilopforma patása, az első olyan állatfaj volt, amelyet sikeresen visszatelepítettek, miután a vadonból kipusztult.

Ha nem vigyázunk rájuk, eltűnhetnek

Ha nem vigyázunk rájuk, eltűnhetnek

A kipusztulás veszélye fenyeget néhány fajt hazánk területén, jelen írásomban ezekre szeretném felhívni a tisztelt Olvasó figyelmét, hiszen ezeket csakis együtt lehet megvédeni.

Kaposvár közelében tekerhetünk a 2022-es Év Kerékpárútján

Kaposvár közelében tekerhetünk a 2022-es Év Kerékpárútján

A Deseda-tavat megkerülő kerékpárút nyerte meg az Év Kerékpárútja pályázat közönségszavazását.

National Geographic 2022. májusi címlap

Előfizetés

A nyomtatott magazinra,
12 hónapra

11 Ft

Korábbi számok

National Geographic 2010. januári címlapNational Geographic 2010. februári címlapNational Geographic 2010. márciusi címlapNational Geographic 2010. áprilisi címlapNational Geographic 2010. májusi címlapNational Geographic 2010. júniusi címlapNational Geographic 2010. júliusi címlapNational Geographic 2010. augusztusi címlapNational Geographic 2010. szeptemberi címlapNational Geographic 2010. októberi címlapNational Geographic 2010. novemberi címlapNational Geographic 2010. decemberi címlapNational Geographic 2011. januári címlapNational Geographic 2011. februári címlapNational Geographic 2011. márciusi címlapNational Geographic 2011. áprilisi címlapNational Geographic 2011. májusi címlapNational Geographic 2011. júniusi címlapNational Geographic 2011. júliusi címlapNational Geographic 2011. augusztusi címlapNational Geographic 2011. szeptemberi címlapNational Geographic 2011. októberi címlapNational Geographic 2011. novemberi címlapNational Geographic 2011. decemberi címlapNational Geographic 2012. januári címlapNational Geographic 2012. februári címlapNational Geographic 2012. márciusi címlapNational Geographic 2012. áprilisi címlapNational Geographic 2012. májusi címlapNational Geographic 2012. júniusi címlapNational Geographic 2012. júliusi címlapNational Geographic 2012. augusztusi címlapNational Geographic 2012. szeptemberi címlapNational Geographic 2012. októberi címlapNational Geographic 2012. novemberi címlapNational Geographic 2012. decemberi címlapNational Geographic 2013. januári címlapNational Geographic 2013. februári címlapNational Geographic 2013. márciusi címlapNational Geographic 2013. áprilisi címlapNational Geographic 2013. májusi címlapNational Geographic 2013. júniusi címlapNational Geographic 2013. júliusi címlapNational Geographic 2013. augusztusi címlapNational Geographic 2013. szeptemberi címlapNational Geographic 2013. októberi címlapNational Geographic 2013. novemberi címlapNational Geographic 2013. decemberi címlapNational Geographic 2014. januári címlapNational Geographic 2014. februári címlapNational Geographic 2014. márciusi címlapNational Geographic 2014. áprilisi címlapNational Geographic 2014. májusi címlapNational Geographic 2014. júniusi címlapNational Geographic 2014. júliusi címlapNational Geographic 2014. augusztusi címlapNational Geographic 2014. szeptemberi címlapNational Geographic 2014. októberi címlapNational Geographic 2014. novemberi címlapNational Geographic 2014. decemberi címlapNational Geographic 2015. januári címlapNational Geographic 2015. februári címlapNational Geographic 2015. márciusi címlapNational Geographic 2015. áprilisi címlapNational Geographic 2015. májusi címlapNational Geographic 2015. júniusi címlapNational Geographic 2015. júliusi címlapNational Geographic 2015. augusztusi címlapNational Geographic 2015. szeptemberi címlapNational Geographic 2015. októberi címlapNational Geographic 2015. novemberi címlapNational Geographic 2015. decemberi címlapNational Geographic 2016. januári címlapNational Geographic 2016. februári címlapNational Geographic 2016. márciusi címlapNational Geographic 2016. áprilisi címlapNational Geographic 2016. májusi címlapNational Geographic 2016. júniusi címlapNational Geographic 2016. júliusi címlapNational Geographic 2016. augusztusi címlapNational Geographic 2016. szeptemberi címlapNational Geographic 2016. októberi címlapNational Geographic 2016. novemberi címlapNational Geographic 2016. decemberi címlapNational Geographic 2017. januári címlapNational Geographic 2017. februári címlapNational Geographic 2017. márciusi címlapNational Geographic 2017. áprilisi címlapNational Geographic 2017. májusi címlapNational Geographic 2017. júniusi címlapNational Geographic 2017. júliusi címlapNational Geographic 2017. augusztusi címlapNational Geographic 2017. szeptemberi címlapNational Geographic 2017. októberi címlapNational Geographic 2017. novemberi címlapNational Geographic 2017. decemberi címlapNational Geographic 2018. januári címlapNational Geographic 2018. februári címlapNational Geographic 2018. márciusi címlapNational Geographic 2018. áprilisi címlapNational Geographic 2018. májusi címlapNational Geographic 2018. júniusi címlapNational Geographic 2018. júliusi címlapNational Geographic 2018. augusztusi címlapNational Geographic 2018. szeptemberi címlapNational Geographic 2018. októberi címlapNational Geographic 2018. novemberi címlapNational Geographic 2018. decemberi címlapNational Geographic 2019. januári címlapNational Geographic 2019. februári címlapNational Geographic 2019. márciusi címlapNational Geographic 2019. áprilisi címlapNational Geographic 2019. májusi címlapNational Geographic 2019. júniusi címlapNational Geographic 2019. júliusi címlapNational Geographic 2019. augusztusi címlapNational Geographic 2019. szeptemberi címlapNational Geographic 2019. októberi címlapNational Geographic 2019. novemberi címlapNational Geographic 2019. decemberi címlapNational Geographic 2020. januári címlapNational Geographic 2020. februári címlapNational Geographic 2020. márciusi címlapNational Geographic 2020. áprilisi címlapNational Geographic 2020. májusi címlapNational Geographic 2020. júniusi címlapNational Geographic 2020. júliusi címlapNational Geographic 2020. augusztusi címlapNational Geographic 2020. szeptemberi címlapNational Geographic 2020. októberi címlapNational Geographic 2020. novemberi címlapNational Geographic 2020. decemberi címlapNational Geographic 2021. januári címlapNational Geographic 2021. februári címlapNational Geographic 2021. márciusi címlapNational Geographic 2021. áprilisi címlapNational Geographic 2021. májusi címlapNational Geographic 2021. júniusi címlapNational Geographic 2021. júliusi címlapNational Geographic 2021. augusztusi címlapNational Geographic 2021. szeptemberi címlapNational Geographic 2021. októberi címlapNational Geographic 2021. novemberi címlapNational Geographic 2021. decemberi címlapNational Geographic 2022. januári címlapNational Geographic 2022. februári címlapNational Geographic 2022. márciusi címlapNational Geographic 2022. áprilisi címlapNational Geographic 2022. májusi címlap

Hírlevél feliratkozás

Kérjük, erősítsd meg a feliratkozásod az e-mailben kapott linkre kattintva!

Kövess minket