A törpeegér titkos élete

2022.04.20.Bajomi Bálint

National Geographic Magyarország

A törpeegeret választotta 2022-ben az Év emlősének a Vadonleső program. Ennek kapcsán számolunk be a faj vizsgálatának módszereiről és néhány érdekesebb tudományos eredményről.

A védett törpeegér – a legkisebb rágcsálónk – mindössze annyit nyom egy levélmérlegen, mint egy zacskó sütőpor. Beszédes tudományos neve, a Micromys minutus is 10-15 cm közötti, apró termetére utal, bár ennek is a felét (önmagához képest) hosszú farka adja. Az egérke háta vörhenyes barna, oldala világosabb, míg hasa egészen fehér.

A törpeegér elterjedése és állománya Európában – így hazánkban is – visszaszorulóban van, elsősorban a magas kórós mezsgyék, vízparti nádasok, a cserjés erdőszélek és a sűrű sövények számának, kiterjedésének csökkenése miatt. Ezért is esett a választás idén e kevéssé ismert apróságra, amely lehetőséget ad arra is, hogy sérülékeny élőhelyeinek védelmére is felhívják a figyelmet. A szegély-élőhelyek megőrzése, fenntartása, a külterjes, kistáblás, búvósávokkal tagolt mezőgazdaság erősítése, a természetes erdőszerkezet fenntartása, valamint az általános rágcsálóirtók visszaszorítása kiemelten fontos a faj védelme érdekében is.

Bár Magyarország egész területén, a számára alkalmas élőhelyfoltokon előfordul a törpeegér, a természetben ritkán kerül szem elé. Ezt rejtőszínezetén és apró termetén túl sűrű növényzetű élőhelye is magyarázza. A magas növényzetben, mezsgyesávok magas kórósaiban, nádasokban, sövényekben és bozótos erdőszegélyeken szinte láthatatlan. A sűrű növényzet közé építi művészien kialakított, ökölnyi fűfészkét is, amelyet tavasztól őszig használ. Mozgására jellemző, hogy fürgén, szinte akrobatikusan mászik fűszálakon, a bokrok, cserjék legvékonyabb ágain, de a fák törzsén is felszalad, ráadásul jól úszik. Mászás közben rendkívül mozgékony farkával nemcsak egyensúlyoz, hanem ügyesen kapaszkodik is.

Rokonával, a még kisebb termetű afrikai törpeegérrel olykor terráriumokban is találkozhatunk, házi kedvencként. A nálunk honos faj viszont 2012 óta védett státuszt élvez, így csak kivételes esetben, engedéllyel szabad tartani.
Most pillantsunk be egy kicsit a törpeegerek és más kisemlősök vizsgálatának világába!

A faj kialakulása és története
Horáček és munkatársai 2013-ban a PLOS ONE folyóiratban tekintették át a törpeegér evolúcióját. A kutatók 103 fosszíliát – főként fogakat és állkapocsdarabokat – vizsgáltak meg alaposan; 56 paramétert mértek le a maradványokon, utána ezeket statisztikailag elemezték. Az eredményeket összevetették a genetikai vizsgálatokon alapuló törzsfával. A faj jelenleg Angliától és Franciaországtól a Távol-Keletig (Kínáig, Tajvanig és Japánig) fordul elő. A fosszíliák tanúsága szerint a törpeegér őseinek rokonsága már a korábbi földtörténeti korokban – a késő Miocénben és a Pliocénben – folyamatosan jelen volt mind Kínában, mind Európában. A kutatási eredmények szerint azonban az egy másik, később kihalt evolúciós ág lehetett. A ma élő faj nagyjából 80 000 éve terjedt el újra a kontinensen.

Trükkös módszerek
Az ENSZ 1992-ben Rio de Janeiróban rendezett Környezet és fejlődés konferenciáján (Föld-csúcs) született meg A biológiai sokféleségről szóló egyezmény. A dokumentumban a döntéshozók fontos célként határozták meg a biodiverzitás megőrzését. A gyakorlati megvalósításhoz szükséges folyamatosan nyomon követni a fajok, populációk egyedszámát és időbeli változását. Ennek érdekében 1997-1999 között létrejött, és 2000-ben élesben is elindult Magyarországon a Nemzeti Biodiverzitás-monitorozó Rendszer (NBmR). A vizsgálatok fontos részét képezi a kisemlősök, így a törpeegér állományának felmérése. Emellett Angliától Svájcon keresztül Japánig több más országban is zajlottak célzott kutatások a törpeegerek előfordulásának feltérképezésére, ökológiájának vizsgálatára.

A kisemlősök jellemzően rejtőzködő életmódúak, így a kutatók a vizuális megfigyelés helyett más módszerekre támaszkodnak. Az NBmR arra alapozza ez irányú munkáját, hogy a baglyok az elfogyasztott prédaállatok – főként egerek, pockok, cickányok – emészthetetlen részeit, a csontjaikat és szőrüket köpetek formájában visszaöklendezik. Ezek összegyűjtésével, és a bennük lévő csontok vizsgálatával meg lehet állapítani, hogy az adott környéken élő baglyok mivel táplálkoznak és ez alapján következtetni lehet az ott élő kisemlősközösség fajösszetételére és egyedszámváltozására.

A Nemzeti Biodiverzitás-monitorozó Rendszer keretei között 2010 és 2019 között gyöngybaglyok 84 711 köpetét és törmelékes anyagát elemezték a kutatók. Ennek során többek között a törpeegér hazai előfordulását is sikerült pontosítani: a faj a mintavételi pontok mintegy 75 százalékáról került elő. Egyedszámában, a szóban forgó 19 év alatt, jelentős változás nem mutatkozott, ugyanakkor az állatka ritkának bizonyult, hiszen az összes kisemlős-csontmaradvány csupán 2 százaléka származott törpeegértől.

Egy másik lehetőség az idei Év emlőse kimutatására a kisemlőscsapdázás. A klasszikus módszer során a kutatók négyzethálós mintázatban a földre helyeznek olyan hosszúkás „dobozokat”, melyekbe az állat könnyedén bejut és megtalálja a csalinak kitett táplálékot, azonban a csapda szerkezete miatt már nem tud kiszabadulni a „dobozból”. Ezután már csak „szabadítóját” kell megvárnia, aki meghatározza a befogott egyedet, majd a befogás helyszínén el is engedi. Az ellenőrzés szükség szerint akár naponta többször is történhet.
A külföldi szakirodalom és a Herman Ottó Intézet Nonprofit Kft. munkatársainak saját tapasztalatai szerint még ha a fészkek tanúsága szerint jelen is van a törpeegér egy területen, ezzel a módszerrel alacsony hatékonysággal lehet csak megfogni az állatot. Fabrice Darinot egy franciaországi vizsgálat során póznákra helyezett csapdákat használt a földön lévők mellett, így érve el jelentős befogási eredményeket. Peter Vogel és Antoine Gander pedig Svájcban a növényzetre kötözött, szintén magasabban lévő eszközökkel kísérletezett , és így több törpeegeret fogtak, mint amennyit a korábbi svájci próbálkozások során összesen sikerült.

Morris és munkatársai Walesben nyitott műanyag poharakat szereltek botokra egy méteres magasságban, illetve a talajszinten. Kölesmagokkal csalták oda az állatokat, majd az ürülékükből határozták meg őket genetikai vizsgálattal. A törpeegér-fogások 100 százaléka a növényi szárak szintjén történt, a talajon nem esett csapdába az állatfaj.

Törpeegerek a Zónában
Érdekes eredményekre jutott egy amerikai és ukrán kutatókból álló csoport. Az 1986. április 26-án Csernobilban történt atomerőmű-baleset után, 1994-ben és 1995-ben megvizsgálták a kisemlősök sokféleségét, elterjedését és genetikai állományát az erőmű környezetének belső, 10 kilométeres sugarú zónájában, egy 30 kilométeres körben, illetve az ezen a körön kívüli szomszédos területeken. Eredményeiket a Journal of Mammalogy tudományos lapban közölték. Meglepő módon a szennyezett, lezárt zónában több egyedet fogtak, mint a kontrollnak használt külső helyszíneken, a fajok sokfélesége pedig hasonló volt. A kutatás során két törpeegér egyedet találtak, egyiket a 30 kilométeres zónában, a másikat a külső, kevésbé szennyezett területen.
Bár közkeletű elképzelés, hogy a radioaktív szennyezés nukleáris sivataghoz, vagy szörnyszülöttekhez vezet, Baker és munkatársainak eredményei ezt nem támasztják alá. Sőt, még a leginkább radioaktív területen is egy dinamikus ökológiai rendszert találtak, kisemlősfajok változatos sorával. Mivel itt a baleset óta minimális az emberi tevékenység, a természet talán még jobban ki is tud teljesedni. A kutatók a normálishoz képest nem találtak jelentős anatómiai eltéréseket az állatokon, csupán néhány egyed lépe volt nagyobb a szokásosnál. A genetikai vizsgálatok se mutattak ki olyan változásokat, amelyek a sugárszennyezés hatására következhettek volna be. Ugyanakkor egy korábbi vizsgálatban kimutatták, hogy az átlagoshoz képest magasabb a mutációk száma az itt élő állatokban. A vizsgálatok nem terjedtek ki arra, hogy a daganatos esetek, illetve a vetélések gyakorisága megnőtt-e a kisemlősök körében a katasztrófa sújtotta területen.

Írta: Bajomi Bálint, Herman Ottó Intézet Nonprofit Kft.