Jól lát, de mégis ultrahanggal navigál ez a denevér

A nílusi repülőkutya (Rousettus aegyptiacus) arasznyi nagyságú, mindössze 17 dekás, Pakisztántól Afrika déli részéig előforduló állat. Míg a legtöbb denevér éjjel aktív, és ezzel összefüggésben használják az ultrahangot a navigációjuk és vadászatuk során, a gyümölcsevő denevérek nappal járnak élelem után, s így nincs szükségük ekholokációra – kivéve a nílusi repülőkutyát és közvetlen rokonait. A mintegy 1400 denevérfajból mindössze egy maréknyi folytat nappali életmódot, s amelyek nappal vadásznak, azok is ultrahanggal repülnek hajnalban vagy alkonyatkor.

A Tel-Aviv Egyetem kutatócsoportja egyre több nappal aktív nílusi repülőkutyával találkozott, amely ultrahanggal tájékozódott, és arra voltak kíváncsiak, vajon ezek egyedi esetek, vagy esetleg jellemző lehet erre a fajra?

A repülőkutyák, más néven gyümölcsevő denevérek közül egyedül a Rousettus nembe tartozók használnak ultrahangot, de róluk eddig azt gondolták, hogy csak éjjel, illetve csak barlangokban támaszkodnak e navigációs eszközükre. Azonban, úgy tűnik, az izraeli kutatók felvételei alapján, hogy a nappali repüléseik során is kihasználják eme képességüket.

A kutatók tel-avivi, városi környezetben, szabadon élő denevéreket vizsgáltak, megfelelő érzékenységű mikrofonok és videókamerák segítségével. Összesen 500, a pihenőhelyről kirepülő állatot figyeltek így meg, és ezek 72 százaléka használta az ekholokációt nappali időszakban. Amikor a kutatók a denevérek napi tevékenységét – fák vagy vízfelület megközelítése közben – figyelték meg, ezekben az esetekben minden egyes alkalommal, vagyis 100 százalékban ultrahangjukkal navigáltak fényes nappal.

Amikor egy faágat közelített meg a denevér, az ultrahang csettegéseit kb. másfélszeresére gyorsította, vagyis így pontosította az ekhók által nyújtott információt egy bonyolultabb felépítésű környezetben. Amikor egy medencét közelítettek meg az állatok, ahonnan vizet ittak (röptükben), a csettegésüket a normál tempó 2,5-szeresére gyorsították. Ugyanezen helyzetekben, ha éjjel repült a denevér, hasonló gyakoriságú volt a csettegése, vagyis mindegy volt neki, hogy van-e fény, ugyanannyira támaszkodott az ekholokációra. Amikor eltávolodtak akár a víztől, akár egy nagyobb akadálytól (pl. fal), lelassult a csettegésük, hisz távolodás közben nem volt szükségük a precíz navigációra.

A kutatók úgy vélik, hiába kiváló a látása a nílusi repülőkutyának, a precíz távolságmeghatározáshoz hatékonyabb az ekholokáció, mint a látás, és a két érzékszervét együtt használva az állat nagy előnyre tesz szert.