A lantfarkúmadár különleges hangutánzó képessége

Talán a világ legtöbbet nézett természetfilm-részlete az, amelyben Sir David Attenborough a lantfarkúmadár hangutánzó tehetségét mutatja be, egy friss kutatásban a madár további képességeire derített fényt a Nyugat-Sydney-i Egyetem kutatói vezette csoport. A Proceedings of the Royal Society B szakfolyóiratban megjelent tanulmányukban az ausztrál kutatók arról számoltak be, hogy megvizsgálták a lantfarkúmadár énekének ismétlődő részeit, a használt dallamok madár egyedek közti megosztását és tanulását. Mindezeket a Kelet-Ausztráliában élő vörhenyes lanfarkúmadár (Menura alberti) megfigyelésével tárták fel.

Kiderült, hogy e madár a környezetében élő más madarak dalaiból vesz mintákat, dallamrészleteket, majd ezeket speciális sorozatokká, gyakorlatilag új dalokká alakítja. „A vizsgálataink során kiderítettük, hogy minden egyes lantfarkúmadár-populációnak saját jellemző dallamszekvenciája van. Az egyes hímek a párzási időszak során ugyanazt a dallamszekvenciát éneklik, minimális változtatásokkal, a szomszédaik is ehhez nagyon hasonlót énekelnek, ám egy más populációkba tartozók, már ettől eltérőt állítanak össze és énekelnek” – magyarázta Fiona Backhouse, aki a kutatást vezette.

A vörhenyes lantfarkúmadár hímek énekei közt kb. 40 százalék volt a hasonlóság, emellett az azonos populációba tartozó hímek éneke 35 százalékban megegyező dallamrészletekből épült fel, míg a távoliak mindössze 19 százalék egyezést mutattak. A kutatók szerint mindez annak a bizonyítéka, hogy e madár a szomszédaitól tanulja a dallamai jelentős részét, és az egyes dallamszekvenciák úgy terjednek a madárpopulációk közt, ahogy a „suttogó posta” gyerekjátékban is, így a kezdő dallam a sorozat végére érve már jelentősen átalakul, de azért még felismerhetőek benne az eredeti részei. „Ez pont olyan változás, amilyenek az emberi kommunikációban a földrajzi távolságok hatására létrejönnek” – tette hozzá a kutató.

A dallamrészleteket a lantfarkúmadár úgy építette egymás mellé, hogy azok egymáshoz képest kontrasztosak legyenek, s minél drámaibb hatást érjen el a kész énekével. Ezzel a madár az utánzó és éneklő képességeinek csúcsteljesítményéről tesz tanúbizonyságot a kiszemelt tojó számára.

Korábban az hitték az ornitológusok, hogy a lantfarkúmadár éneke pusztán a hallott hangok magnófelvétel-szerű rögzítéséről és ismétléséről szól, ám most kiderült, hogy komponista vénájuk is van e fantasztikus madaraknak.