Egy régi örökzöld
Az örökzöld téli zsurló (Equisetum hyemale) külsejéről nem tudunk sok érdekeset mesélni, tulajdonképpen egy 40-50 centiméteres zöld vesszőrengeteget kell elképzelni.
Ha viszont közelebb hajolunk hozzá, feltűnik a szár végén valami jogarszerű bunkó, hivatalos nevén a sporpfillumfüzér, azaz itt fejlődnek a növény ivartalan szaporodásához köthető spórák.
De a zsurlók élete bonyolultabb, mint azt első látásra feltételeznénk. A spórából ugyanis nem egy újabb zsurló fejlődik ki elsőre, hanem egy hímnős vagy váltivarú kis előtelep a föld felszínén (gametofiton nemzedék), ahol is az ivaros szaporodás történik, úgy, hogy a csillangókoszorús spermatozoidok szépen odaeveznek a petesejthez és megtermékenyítik azt.
A megtermékenyített petesejtből aztán kis növényke fejlődik, amelynek már első levelei is örvösen állnak. A zsurlók, hogy még bonyolítsuk, több egyedfejlődési típusba tartoznak.
A mezei zsurlónál ugyanis megjelenik egy barna, sporofillumfüzéres hajtás (kucsmagombaszerű barna tünemények a tavaszi rét vizes sarkában), ami aztán a spórák kiszórása után elszárad és kihajt a zöld, fotószintetizáló meddő hajtás.
A téli zsurlónál a sporangiumfüzér azonban rögtön a zöld szár csúcsán jelenik meg. Növényünk kedveli a nedves ligeterdőket, ártéri cserjéseket, de elég jól tűri a talaj kiszáradását, előfordul illír bükkösökben és tölgyesekben is elsősorban a fényben gazdagabb részeken.
Találkozhatunk vele a Dráva-sík területein, a Zalai-dombvidéken, a Bakonyban, a Szigetközben és a Soproni-hegységben.
Az Aggteleki Nemzeti Park területéről egyetlen előfordulása ismert: a nemzeti park központja alatti tó, vagy inkább tavacskákat összekötő csatorna partjáról.
A téli zsurló védett, természetvédelmi értéke 5000 forint.
Ez a hal a lábain át érzi a zsákmánya illatát
Úgy tűnik, remek evolúciós modellt jelenthet egy hal az új tulajdonságok, új szervek kialakulásának vizsgálatához.
Genetikai hegeket viselnek az elefántfókák
Az állatok vadászata miatt lecsökkent egyedszám hatásait a ma élő egyedek DNS-ében jól fel lehet ismerni, ezt a szakemberek genetikai hegeknek nevezték el.
Különleges vadászmódszert használnak a rejtélyes chilei orkák
A Csendes-óceán déli részén élő kardszárnyú delfin csoport egyedi vadászati szokásait sikerült feltárniuk chilei kutatóknak.
Az élelemhiány a vadorzók fő motivációja
A kelet-afrikai védett területeken az állatokat ugyan védik, ám az ott élő emberek számára nem biztosított a megfelelő megélhetés.
Sikeresebb a polip, ha hal társával együtt vadászik
Nem túl gyakori, hogy két teljesen különböző állatfaj közösen szerez élelmet, ezt most polipok és halak esetében figyelték meg részletesen.
Előfizetés
A nyomtatott magazinra,
12 hónapra
