Az erdőirtás és az állatközösség kapcsolata

Egy erdőben számos növény terjesztését az állatok végzik el azzal, hogy a magvaikat valamilyen folyamat részeként széthordják, jól ismert, hogy a gyümölcsevő fajoknak köszönhető az, hogy a gyümölcsöket hozó fák nem tűnnek el egy erdei tájból. Egy endemikus gyümölcsfa a brazil Atlanti-parti esőerdők kizárólagos és veszélyeztetett státusú lakója, a Pouteria bullata, amelynek édes, lédús gyümölcsében viszonylag nagy mag található, és a gyümölcs fogyasztói, például a bőgőmajmok vagy a tapírok felelnek az állománya megújulásáért.

Egy, a Biotropica szakfolyóiratban közzé tett tanulmány szerint az erdőirtás következményeként legelőször ezek az állatok tűnnek el egy területről, ezután megszűnik e gyümölcsfák utánpótlása is.

A kutatók először csak a főemlősök magvakat terjesztő szerepét akarták vizsgálni, ám már a munka elején rájöttek, hogy nem lehet csak egy állatcsoportot figyelni, mivel a magvak terjesztése igen komplex feladatkör. Ezután már további gerincesek, így pl. a madarak, denevérek, ragadozók, rágcsálók, patások szerepét is meg kellett ismerni. Ebből adódóan a kutatás egy igen átfogó, a biodiverzitás fenntartásában szerepet játszó élőlények széles körét felmérő vizsgálattá nőtte ki magát. A kutatók két területen vizsgálódtak: egyik, a Sao Paolótól 50 kilométerre lévő, 120 ezer hektáros Serra de Paranapiacaba, egy kiváló állapotban, ritka vadállományával együtt megőrzött védett erdőség volt, a másik pedig a 250 hektáros erdőrész, a Reserva de Santa Genebra, amelyet emberi tájak (farm, város) fogtak közre. Ez utóbbi területen nagyon kevés a nagyobb testű állat, az emlősök közül csak a közepes termetűek, pl. mókus vannak jelen, és a gyümölcsevő is igen kevés.

A kutatók az állat-növény kapcsolatokat mérték fel. Míg a kiváló állapotú őserdőben 133 állat és 315 növény közt találtak interakciókat, addig a kis természetvédelmi területen csupán 54 állat és 58 növény közt alakult ki valamilyen kapcsolat. A hatás azonban nem a számokkal volt arányos.

Az olyan nagyobb termetű állatok, mint a tapírok vagy a majmok jóval többféle gyümölcsöt ettek, mint a kimondottan gyümölcsfogyasztó madarak. Nemcsak a nagyobb energiaigényük miatt, hanem azért is fontosak, mert ezek az emlősök a nagyobb szájuknak köszönhetően nagy méretű magvakkal rendelkező gyümölcsöket is képesek elfogyasztani. Emiatt az, ha ez az állatcsoport eltűnik az erdőből, súlyos, tovagyűrűző ökológiai hatással jár.

A kutatók hangsúlyozták, hogy a vizsgálataik alapján különösen fontos, hogy nagy és lehetőleg minél inkább érintetlenül hagyott területek tudják csak megőrizni a biológiai sokféleséget, a kis erdőtöredékek ehhez nem elegendőek, mivel faunájukból kulcsfontosságú fajok hiányoznak.